Ez a példa az én és sokadmagam példájára is mutatva.

Tehát járván az öröklött viselkedés, az ősöktől átvett erkölcs útját, ama átkozott, hazug csak nevében szocialista évtizedek diktatúrájának mézes madzagos útját, a nyomorult fizetés nem lévén semmire sem elég, kapva – kaptunk a lakáshitel felvételének lehetősége után.

Meg is kapva azt.

Fölvettem háromszázezret három százalékos kamatra és százezret 0 %-osra a szigetelésre!

A lakás annak rendje… átlett és be lett lakva, majd kétszáz négyzetméteren! Öröm! Még a fáradság is öröm volt azon években, hisz magam csináltam a két kezemmel és ezermesteri képességeimmel, végzettségeimmel!

Az a bizonyos érzés, ami a hozzátevő és nem felélő embert jellemzi az meg volt és máig is megvan!

Csak egy nincs, nyugtom, szomorúságom felett! Ugyanis a lakás okán illetve a kölcsönt megkaptam, azt amire fel is használtam, de jogom a tízmillió polgárhoz képest csorbult, elveszett.

Egy kitalációs kitalációban hátrányomra hanyadranguvá minősíttettem!

No, nem ám úgy, hogy az a kitaláció láthatóvá lett volna téve! Hanem hát mint kegy, jótét – lehetőség lett tálalva. Persze, hogy biztos, hogy mondták, jelezték (?)! A dolog lényege! A hazug Kerekasztal után így: az, akinek lakáskölcsöne van, le tudhatja megfelezve az egyik felét kifizeti! A többi elengedődik. Aki ezt nem teszi, úgy piaci kamatozással kell tovább törlesztenie. Határidő és kész. A határidőig én és hasonhelyzetűek nem tudtuk kifizetni a kölcsön felét.

Tessék, betartották ígéretük! Harmincnyolc százalékossá lett a nulla, illetve háromszázalékos hitel! Ez a piac! Mondták ők! Csak, hogy ez nem állt és áll, mert a piacon alkutárgya és kereslet-kínálat határozza meg a szóbanforgót. Mármost, ha akkor akartam volna fölvenni, nyilván az akkori piaci ár dukált, diktáltát fogadtam vagy nem el! De emberek, én a kölcsönt azt megelőzően tizenévvel vettem föl és engem senki nem avatott be a majdani elkövetkezendőkbe! Ha ők nem, hát az idő beavatott, de rendesen.

Ugyanis ma úgy, hogy megfelezték a jogtalan felduzzadt, fizetni nem tudott tartozást, ma kettőmillió a tőke és kamata, amit immár hét éve fizetek huszonkétezer forintjával havi rendszerességgel. Fizetek? Igen, a számtól vonva és testemtől a meleget, nem tudva megfizetni az energiaárakat.

A nyugdíj = mit nyugdíj az a pénz, amit havonta kapok negyvenévi munka után, negyvenezer forint sincs, sőt közelebb a harminchoz?! Ez az én saját bajom, miért fizettem több járulékot? És miért nem dolgoztam olyan helyen, ahol több volt a bekereset és miért nem születtem előbb, hogy akkor a hazugul kerekasztal után mehettem volna munkátlanságba.

Mert az, ha sok, ha kevés az nem nyugdíj! Az egy járandóság, amit előre befizettem, - tél és a szerencsén múlott, múlik, hogy jogos jussot meddig és hogy egyáltalán élvezheted-e, vagy megkapják a náladnál szerencsésebbek! Hát?!

De ezt hagyjuk, bár ez is megér egy „misét”! Egyébként: kapaszkodj, tizedrangú polgár a ma kamatja is huszon százalékos! Miért is? Miként fordulhatott ez elő és áll még a mai napig is?

Az O.T.P. bank már rég nem a Miénk! Ez a miénk, ez, ami az egyik indulat alapja. Tehát: A miénk volt?

Tehát: Most magány és külföldi érdekeltség. Ha a miénk volt, az enyém is és azoké akik, mi, ingyen jártak.

Miként történhetett meg az ami megtörtént?

Azt a HAZUG kifogást azt, mely szerint piacgazdasággá lettünk, ezt felejtsük és dobjuk oda ahová a szemét való, mindenfelé szemét, banki, politikai, emberi mint embertelen csaló és mint hazugsággal kibúvó megmagyarázó! Szemetére a kitalálójával és az elfogadójával is!

Mert ugye az ember ezer, meg ezer stb. a társadalmasodással, az erkölcs, a viselkedés tökéletesítésével eltelt fáradozásainak tudatában elbizonytalanodik önön normálisságát illetően fejében képzelt valóságos kérdőjelek kívánkoznak kinövésre a válaszok várását siettetve.

Mire voltak a civilizálódás évezredei? Csak nem arra, hogy egy mocskos Kerekasztalnál (mert, hát akik körötte ültek bepiszkították) laza kéz és tollvonással eltöröltessenek egy hazug aljas izmus a kapitalizmus kedvéért?

Illetve hát egész pontosan: a gátlástalan arcátlan körülülők (tisztelet a kivételnek, a kivétel kevés) jól be fogott érdekének esett áldozatául! Az erkölcs, az illem, a törvény, a Társadalomban együttélés minden nehezen megszerzett vívmánya!

Úgy emlékszem?! Hazánk rossz gazdasági helyzetére való hivatkozással változtatták meg az amúgy már tíz éve élő szerződéseket a lakáshitelnél. Nesze neked Róma! Te törvényeiddel korodban több mit félezred éven át irányítottad az akkor számító Világot, általános megelégedésre. Észak-Afrikában, Perzsában a Britteknél is csak olyan törvények uralták Birodalmat, mint magát Rómát. A törvény, törvény, egyaránt vonatkozó! A háborúkat, békét törvények nyomán alapján indították, tartották be.

Hát, ja, az Róma, az a Róma, akinek a ma törvénykezése köszönheti létét.

Az, hogy nem tisztelik, nem tartják, - tották be az minősíti őket. Ezek azok, akik nem, nem mert műveltségük nem Rómától származik. Bele vész a primitív bunkóság ködébe és csak olykor-olykor merül napvilágra, miként esetünkben, hogy bepiszkítsa Róma fényét és elhomályosítsa sírásra késztetve tekintetünket ekkora szemétség megélésében!

Úgy és abban a hivatkozásban „mi szerint”: az ország gazdasági helyzetének kényszere miatt kellett a szerződéseket egyoldalúan felrúgni! Mert felrúgták, hisz az a lehetőség, ami a felének megfizetését és a másik felének elengedését rögzítette, csakis azokra vonatkozott, azoknál érvényesült, akik ki tudták fizetni! No, már most a kérdés magától adódik!

Teszem fel? az, aki építkezett, az egy életre belegebedett, annak anyagi, nélkülözésre kényszerítő súlyába. A kérdés: egy és tíz év között a lakást befejezők milyen anyagi forrásból tudták visszafizetni?

Netán csak nem felvették így-úgy, s a pénzt jó kamatra kiadták – nem nulla és nem három %-ra. Ez egy kérdés! Alkérdés, ha nem így volt, akkor kölcsönkérték? A válaszokat ők tudják – ha anyagilag oly jól álltak, akkor miért kértek kölcsönt és miért kaptak! Miért vették el azok elől a lehetőséget, akiket a hitelkeret kimerülése ürügyén elutasítottak?

Azok, akik kifizették talán más állam polgárai, nekik külön jogaik vannak – voltak?

Aki nem volt képes, mert az akkori viszonyok (éhbér) nem fizetésképes kategória uralkodott! Erre hivatkoztak? „Tiéd az ország magadnak építed!” agyament félrevezetéssel. Én és a többi valóban az Országunknak, a mi közös gazdaságunk bővítését is segítette, amikor az államnak nem kellett bérlakásokat építeni.

Tehát a „gondoskodó állam” nem gondoskodott! Annál inkább mi, hozzátevősek és nem felélő, elvevő (a tegnapi maiak)

Biztos, hogy nem Zeusz fejéből pattant ki ez a mindent, az erkölcs szintjén alul múló gyalázat! Az egyoldalú és még ezt megfejelő, lesajnáló szerződésszegés? Ami most pattant ki az én fejemből, hallgassátok meg: csak nem Róma köszönt vissza csak most nem kultúrájának míveltségének képében, hanem a gyalázat, az elnyomás – megosztás rémében.

Mert Róma ebben is „nagy volt”!

Már pedig önként adódik: „…van itt ennyi és ennyi adós = ennyi és ennyi pénz” ha ennek a felét, csak a felét, harmadát gyorsban megkapjuk, fizetni, fedezni tudjuk a hűtő (gorennye – videó – stb) turizmus az önfeledt költözködést (népszerűek vagyunk, maradhatunk a váltás után is). De ha ne esik egybe, akkor pedig érthető a bajbanlét (gazdaságilag), hiszem az összes devizatartalék átpártolt az értelmetlen bunkóság ösvényén napokig tartó sorbanállás formájában az osztrák sógorok bugyellárisába.

Ilyen ostobaságra is csak a Bagelitek képesek!

Igen, akik nem hazudtolták, - tolják meg ami napis sem elfajzott kontrasztságuk!

Ugyanis azóta immár hatvan éve: nincs pénz, vagyon? = Államosítsunk! Nincs továbbra sem = söpörjük le a padlásokat = nincs így sem, kényszerítsük a tsz-ekbe vagyonostul a parasztot és még sincs, lazítsunk a kommunisztikus tankon (68) és még sincs, vegyünk fel kölcsönöket ( az is elment, változtassunk rendszert = még sincs, akkor privatizáljuk az állami vagyont = úgy sincs, akkor vegyünk újabb kölcsönöket = nincs, privatizáljuk külföldinek ami még van= csak nekünk annyi legyen, hogy jól, a legjobban élhessünk?! Jó? Helyén való? Az, hogy csak valamiből lesz valami az üres barázdálatlan agyakban nem nyert értelmet, hisz kopár parlag, kőszikla, homok és mind azon talajféle amelybe a jó mag, soha nem tud gyökeret ereszteni: éltetésre képtelenek! Az önző, kihasználásra a jogtalan haszonszerzésre az elorzott hatalom bitorlására, pusztán erre alkalmasak!

De kérdem: van e oly ok, amely éltethetné éltetni akarná az élet rontását, tönkretevőjét? Ki az a hülye aki saját gyilkosát eteti, tartja el? Ilyen csak itt a mi becsapottak, félre hazudtoltak esetében van! Meddig?

Az élni vágyó Köztársaság, elpusztít, mielőtt még szárba szökhetett volna! Oly csorba keletkezett a Róma tette máig élő jogon, amit még ha ki is köszörülik, a gonosz, buta erőszak vágásának tolódott árnyképe örökre megmarad. Az pedig, hogy ezt egy alkotmány értelmében bíró testület még jóvá = elfogadhatóvá is nyilvánította, minősíti a Testületet, s benne a mára kinevezett, megbízott Köztársasági elnököt!

Annak a kérdését, persze, hogy nem teszem fel, mi szerint: akkor is így döntött volna ő és testülete, ha a dologban csak úgy mint én és többezer társam is érintettek lettek volna! Nem, ezt nem kérdezem…!

Azt viszont megkérdezem személyesen tőle: vajon most is úgy látja, mint akkor e kérdést? Megkérdém továbbá: Ön, Elnök Úr, akit a pártok és a pártképviselők jelöltek, választottak, vajon úgy gondolja, hogy én elfogadom az Ön magyarázatát arra nézvést, hogy én másod, tized rangú állampolgárrá választott, annak ellenére, hogy a jelzett állapot okán Ön tulajdonképpen nem is az én Köztársaságom Elnöke?! Az én Köztársaságomban nem létezhetnek Bagelitek, az én Köztársaságomban, az én köztársasági elnökömet, az én miniszterelnökömet, a gazdasági, közjóléti munkásokat én választom, jelölöm ki! Az én Köztársaságom, a Köz egyjogú, egy kötelességű állama, melybe nem fér egyetlen rész, mint hatalommegosztó párt – szervezet, s egyéb, az egységet, a Társadalmat megbontó parazitaság sem!

Elnök Úr! Az ön személye előttem, mint magánszemély ismeretlen és így önnek kijár minden tisztelet! De én nem önről mondtam itt véleményt: a KÖZ Elnökéről! Kijelentéseim, bírálataim bírják megírójuk becsületét, kiállását a megállapítások kapcsán!

Nem tartom valószínűnek; sem Ön, sem a többi bírált nem szolgálhat oly magyarázattal, ami az én meglátásaim semmisétől rágalommá tennék.

Az illúziókat már Balzach kénytelen volt néhányszáz oldalnyi írásban elveszettnek nyilvánítani! Higgye el, nem örülök neki! Miként annak sem, hogy sem Önről, sem pedig a Bagelitekről nincs indokom véleményem megváltoztatására!

Még kedv elvétel fokozásából adódóan azt is ide kell írnom, a kutyából nem lesz szalonna, aki délelőtt elcsen valamit, délutánra gyilkossá válik. A népi bölcselet szerint, aki délelőtt hülye, délutánra csak hülyébb lehet. Népi bölcsességet elismerve ma a hatalmakat, méltóságokat, megszállva tartóktól többet nem tudok, sem elvárni, sem elképzelni. Hacsak nem alulmúlásban – önmaguk alulmúlásában. A kezdetben jeleztem: lehet, sőt biztos vagyok, hogy ebben a megsanyargatott Nemzetben Ön (a többi Bagelitek nem) egy jóravaló, sőt jó, érdemes ember, de amint mondtam; én a KÖZ érdekében emeltem szót, ha Ön nem bír a Bagelitekkel, hát kérem, így javít megítélésében: Mondjon le..! Azt, mármint a lemondást, már akkor meg kellett volna tenni, vagy indokolt védekezése lett volna a demokrácia eszméjének, amikor a választások után a főbagelite öszödi beszéde után illetve hát megbízást sem lett volna szabad adni önnek kormányalakításra. Tudatában annak, amit (ha egy magamfajta közönséges polgár is érzékelt) Önnek különösképp tudnia kellett azt, hogy az így-úgy nyert pártkoalíció alkalmatlan a kormányzásra, de még csak arra is, hogy Hazánknak állampolgárai lehetnének.

Én elvártam volna, hogy ezt megtegye: nem a nyertest bízom meg! Ha pedig Ön a Köztársaság Elnöke és ezzel szintén kifejezve féltését, aggódását a Népe iránt, saját maga mond le.

Ugyanez vonatkozik a vakítással, különös brutalitással tönkretette, megszégyenítette a Forradalmunk emlékét. A szeptemberi zavargás jogos volta is hasonló eredményre kellett volna vezetnie! Az érdemtelenek kitüntetésének aláírása még csak hagyján, de a főbűnös – cinikus – hazug – alávalók kitüntetése és nem kiutasítása e Hazából már mindent meghalad. Az olyan törvények, rendeletek, amelyek a Nép megsarcolását idézik, -ték elő, ezek elfogadása, aláírása nem különben ezt kellet volna eredményeznie.

Eltűrni az érdemtelent és parkolási társaságokat, ezt felelős nem tűrheti. A társaságokról beszélek! Már még az is vitatható, hogy az ár és a mód helyén való e.

Az semmiképp sem, hogy a KÖZTULAJDONT magán társaság fejje.

Mert ugye: ha az éves bevétele a társaságnak úgy,hogy egyetlen parkolót nem épített, hétszázmillió forint, ebből a tulajdonos önkormányzat egyharmadot kap; tarthatatlan! A gondos gazda, aki becsüli családja birtokát, ilyet nem engedhet meg!

Van annyi családtag és máris nem az érdemtelen jut olyan profithoz, amiért annyit tesz, még csalással tetézve is, hogy beszedi a nem valós díjakat.

Az pedig, hogy ez az illető még alpolgármester is, hát…!

Csak úgy, mint az én, a mi esetünkben. A kölcsön ugyebár négyszázezer volt 1980-82-ben. A törvényig be lett fizetve nyolcvan, utána egy összegben háromszázezer. Tulajdonképp a négyszázezer ki van fizetve. Naivság! A módosított szerződés, ULTIMÁTUM, DIKTÁTUM = nem írod alá: elárverezik az építményed, a HÁZAD!

A diktátum tizenöt évre szól, így: mi pontosan öt millió forintot fizetünk ki – ezen felállásban! Bízom benne, hogy nem! Perben szerzek elégtételt a káromra elkövetett megkülönböztetés, az egyoldalú szerződésszegés, Állampolgárságom – emberi méltóságomban való…, folytatólagos veszélyeztetés okán. Mind az, ami a sorstársaimmal együtt, Velünk szemben elkövetett felelőtlen államunk! Mi felelősek vagyunk – úgy is viselkedünk, gondolkodunk – gondoskodunk – Az államunk ezt nem tette, felelőtlen, tékozló módon odavetett, dobott martalékul a külföldi kalmártőkének, odajátszotta, tékozolta a piacainkat, iparunkat és minden rangú – nemű vagyonunkat is és amit nem a külföld vett el, azt a Bagelite gátlástalanjai tönkresilányították, majd bagóért  csalárdul összeszerzett kárpótlási jegyekkel elorozta. És amikor már rég lejárt a kárpótlási jegyek forgalma még néhány milliárdnyi állami vagyon azért gazdát cserélt kárunkra. Minden, minden a mi kárunk!

Nekünk, nekem az állami vagyonból egyetlen peták nem jutott. A bankok felelőtlen zsiványságára viszont majd ezerötszáz milliárd. A huszonkétezer milliárd nemzeti vagyon kilencven százaléka eltűnt, az utóbbi két évben nyolcezer milliárddal nőtt a kölcsönök összege.

Az adósság szolgálat, az adósság, de soha nem voltak alkalmasak a Közjót, a Politikát, az Ország, az Államunk vezetését művelni (Ezt is tudnia kell – kellett Önnek, Elnökúr!) becsülettel, tisztességgel, tehetséggel, tudással, mert ezen gonosztevő pártosok ezzel soha, de soha nem bírtak – mindenkori silány alulmúlóságuk ezt megakadályozta.

Az ezermilliárdok miként a délibáb, az illúziókeltésen túl nem végezve semmit, csak rontva helyzetünkön eltűnt. „Megszerezni”, összerakni – összegürcölni, megnélkülözni negyven és még több év szenvedése árán lehetett!

Megjegyzés: Itt hallom a Bagelitek szájtépését a rádióban. Gyerek született (Isten éltesse) a kancellária miniszternek = nem távozik, pedig néhány ember halála nyomhatná – arcátlanságát! Ah! A francba vele és társaival. Undorítóak! Hazugok, hazugok, hazugok! Pfuj! Disznók! Testvére főigazgatóvá neveztetett ki Szilvási J. Disznók az általuk gerjesztett adósság kamata évente majd ezermilliárd forint! Mennyit vannak, fizettetnek (Feketével, Nyerssel) PFSZ. és a többi Bagelitek ebből az irdatlan összegből – mennyit vonnak le járandóságukból, mennyi vagyontárgyuk van veszélyben ennek okán? Tessék megmondani, nincs korgó gyomromnak oka háborgásra – a Bagelitek okán öklendésre? De nincs mit! A sorstársaim és az én „tartozásom” is benne, írva – mondva négymilliárd ez kamatos! Az alapösszeg ha van, egy az az egymilliárd forint!!

Mit lehet erre mondani? Semmit, perre kell menni és meg kell mondani mindeneknek akit illet.

Szánalmas lépés volt az egyoldalúság! Ennyi embert jutalmazni érdemtelen és ennyi életet elvenni, tönkretenni semmiért, ráadásként az állam felelőtlenségének következményeként!

Mert ugye a Felelőtlenség az fennáll! A K. Rádió június 4-től új műsorrendben tépi idegeim! A hazugok nyilatkozva hazudnak, gátlástalankodnak, hülyítve a reklámok hazug áradata fuldoklásra kényszerít. A bemondók oly magabiztos derűvel jópofiznak, hogy az ember már, már azt hiheti = saját esze is elhagyta vagy pedig, hát ennyi cinizmus = talpnyalás, behódolás?! Mert a kérdésre adott hazug mellébeszélőbe nem fojtják bele a szót és nem zavarják ki a stúdióból, de még meg is köszönik, hogy ezen arcátlanok becsapják, hülyére vegyék a hallgatókat!

Pfuj! Ez is felelőtlenség!

Kit voltak felelősségre a mi megalázásunk okán, kit? Eddig senkit! Tarthatatlan, mint minden felelőtlenség, mégpedig minél nagyobb a befolyása a KÖZJÓRA  - KÖZROSSZRA annál inkább! Itt az Államunk volt, van megszállói (vezetői) kizárólagos felelősei annak ami: eladták, tékozolták az állam minden vagyonát, az aranyat (busás kamatok) termelői, bank tyúkokat, hagy tolják a külföldieknek a jólétet!

Ez-ez, őrület! Ki az a normális aki ilyenre képes? Az, hogy itt ki az? Nem titok! Úgynevezett politikai felelőtlenség (nem lehet őket felelősségre vonni??!!) mögé bújt rafinált kalózok a megszálló pártok Bagelitei.

Mert ugye ezt államvezetésnek nevezni nincs tisztességes – erkölcsös, aki meg merné tenni! Köztársasági Elnökúr!

Ugye, hogy ön sem meri állítani ennek fordítottját!

Mármost a Sz.jómadarak újabb pofátlanságát hallom = szakad a koalíció = a jómadarak cáfolnak, de a lényeg: az eset előrehozott választás után a kézben tartott húsosfazekat nem kívánják  átadni, mert hogy a szegfűs jómadaraknak bukniuk kell, és buknak, az biztos!

Nem vigasz! Mindnek menni – mennie kell!

Távozzék minden párt – pártrákfene az általuk beteggé lett Haza életéből!

Micsoda undoritás = ezeket hallgatni – látni erőszak az életen! Szégyen! A Nemzet nem tűrheti Bagelitek megszállását! Nem! És Ön? Elnökúr! Ismételve önmagam, nem ismerem Önt, mint állampolgárt!

Az általam megélt az ön ténykedésének látott, hallott történései alapján kijelentem! Ön részt vett néhány százezer ember megalázásában, a JOGOT semmibe vevő döntésben, a magyarázat elfogadhatatlan mellébeszélés!

A pártos megszállás ellen tiltakozva nem szólította fel a bűnösöket távozásra, eltűrte, hogy tizenötmillió magyart hülyének alázzon egy főszolgának, sőt, alszolgának sem alkalmas pojáca, aki ráadásul nemzetárulásnak a testvértagadásra való bíztatásnak bűnén túl még a világ előtt is számos esetben lejáratta a Magyar Köztársaságot és vonagló, gusztustalan esetlenségével mímelt gúnytáncával megbecstelenítette, sértette a nyolcvanhárom volt vármegye adományaiból épített Országunkat. Szégyen! Ön el tudja, tudta fogadni ezen féreg – férgek jelenlétét a KÖZ ügyeiben? El! Ez a baj! Olyan baj, amit a történelem sem tud majd Önnek megbocsátani, miként én sem, szerény, szegény, senki magam!

Nem tehetem! Az élet törvénye tiltja: egyszeri életünk, életem nem tűrheti senki, de senki korlátozását normális életvitelében!

A Teremtő Isten után SENKI – ELNÖKÚR! A Társadalom nem azért szerveződött köztársasággá, hogy abban bárki – bárki megkülönböztetőleg se jó – se rossz irányban egekig emeljen vagy tönkretéve életében emberségében megalázhassa!

Nincs és nem is létezhet ilyen törvény elképzelés, mert az nem törvény, azzal erkölcsös KÖZ nem azonosul és ha nem, hát akkor az nem is TÖRVÉNY, így az említett csúnya erkölcsnélküli, azt mellőző diktátum még ha a legfőbb testület is hozzájárult, SEMMIS!!

A Tisztességes DEMOSI rend értelmében nem is beszélve Róma jogfelfogásáról! Ezt nevezzük önkényes, méltatlan jogfosztásnak = Önkénynek = diktatúrának! A DEMOKRÁCIA HAJNALÁN!

Ezt sem megmagyarázni, pláne elfogadni nem lehet, nem szabad.

Mert, ha csak ezt vesszük: miként lehet az, hogy a mi „felelős államunknak” nem éri meg, „ő a legrosszabb gazda”(idézet szabad jómagától) a válasz: mert FELELŐTLEN!

Tehát a külföldinek megérte, megéri? Meg bizony! Idézet a Pénzügyi Felügyelettől „… igen világviszonylatban a legmagasabb a kihelyezés ára, mint a betété”! Igen? És miért? Tán csak nem azért, ami a többi, közművek stb. vagyontárgyak a legfontosabb biztonságot veszélyeztető értékek kerültek át a külföldiekhez a BIZTOS 8% tisztabevétel (adó? az mi? részünkről nem áll) és a szabadrablás elvével megtámogatott szerződések köttettek, titkosítottak! Miért, mi a fészkes fenéért? Hisz az Uniónak mázsaszám adtuk önként a titkosabbnál titkosabb adatokat. Miért? Kilencven évre! Ki ne tudná? Ezért állunk itt!

A KÖZ előtt lehet titok? Lehet, ha az a KÖZT sérti és takarja, védi az elkövetőket! Ez közönséges terrorakció saját gazdaságunk (volt), a NÉP ellen, terrorizálására.

Lásd: az egyoldalú szerződésszegés a bűnöző pártok  büntetlensége. Sőt, éltetése velünk szemben, a mi kárunkra, veszélyeztetésünk felelőtlen megvalósulása!

Mert ism.: addig amíg a pártok ötmilliárdot kapnak üzelmeik zavartalanságára; ezzel szemben: többszázezrünket direkte büntettek (harmincnyolc most huszonkét százalékos építési kölcsön kamatával) büntetnek úgyis a tízmilliót, hogy nem nekünk juttatják a fejenkénti ötmilliót, hanem a bennünket, Nemzetünket pusztító, ártalmas, alkalmatlan méltatlanokra, -nak!

Ahelyett, hogy ok – okán – minden pártot törvényen kívül helyeznénk, -nék, -né! A pártosság emberi, ősi eredeti tulajdonság. Nem tiltható! Szabad a véleményformálás, nyilvánítás.

Ez helyén való mindaddig, amíg a véleménynyilvánítás nem mutatkozik meg az életminőség befolyásolásában, a Társadalom életében. Mert ott már érdekek magasztosulnak, érdekek csorbulnak, hátrányt szenvednek. Ennek a Társadalmat megosztó, rontó véleménynyilvánításnak = pártoskodásnak helye nincs sem a Társadalomban, sem a Nemzetben, sem az Államunkban!

Hát megint a Rádióból: csak és kizárólag a pártokról, az arcátlan, cinikus, pöffeszkedő, fontoskodó hazudozásairól van tele = erre mennek a milliárdok! S az az egy, miért nem íratik jóvá, ami nem is jár – a négyszázezer rászedett alúlpolgár – páriásítottnak? Miért? Nincs mert! Nincs! Bűn és bűnösök vannak, Bagelitek, akiket ki kell zárni a KÖZJÓBÓL!! Száműzni, megfosztani javaiktól, polgárságuktól = ne hozhassanak további szégyent ránk és ne okozhassanak több életvesztést, szenvedést, nyomort, kilátástalanságot!

A Társadalomnak, a Társadalom által képzett, elfogadott vezetőkre, szakemberekre, mindenféle szakemberre van szüksége!

Tömörült szaktestületek, azok, akik ismerik tagjaik képességét – titkos választással feladatmegoldás idejére szóló megbízással kell őket FELELŐSSÉGRE vonás terhe mellett sikeres feladatmegoldás után javadalmazva.

Tudom, addig is élni kell! Hát erre találták ki már régesrég a konvenciót!

Amíg a Társadalomért tesz, dolgozik eredménnyel (nyomon követendő) teljes ellátásban (normál ellátás miként, illetve azon a közepesen elfogadott társadalmi szinten) részesüljön, -nek! Ha a feladat eredménnyel oldatott = jöhet a jutalmazás helyett a javadalmazás! A jutalom, ha legközelebb is elfogadjuk munkájuk, ha rotációban =cserélődésben oda kerülne. Mert, ugye, ha vállalása, -suk nem hozza a kívánt eredményt: olyan diploma (szégyen), ami kizárja további ilyen-olyan feladatban való (a KÖZ feladat) részvételét!

Nem úgy, mint ezelőtti és most: nem jó az egészségügyi dolgok megoldására – és bár melyiket említhetném, nem baj: jó lesz egy másik, általuk, a pártok által megszállt „KÖZ-terület” irányítására! No, nehogy valaki a Köztisztasági utcaseprésre gondoljon! Ez tarthatatlan. Se szakértők, se tanácsadó hivatalból!

Ezeket oldja meg a vállalkozó és az érte felelősséggel tartozó ipar és egyéb testület! Ez a járandó út! Igen! Ez!

Se sógor, se koma – párt, pedig pártbéli egy sem, miként ma is van ilyen pozíció!?!