Itt egy olyan bűn, amit szintén, szinte nem lehet alul – felülmúlni.

Elkövették – követik folytatólagosan az ember egészére, kedélyére, élhetőségére nyomta rá bénító – sorvasztó bélyegét!

Ez pedig nem már, mint az ami emberré tette az eleinket, s így bennünket is: a munka!

A munka, a cselekvés, a megvalósítás, a biztonságot, jó érzést nyújtó munkalehetőség elvételének bűne!

E bűn azon bűn okozata, ami nem más, mint a KÖZ – vagyonának eltékozlása – tönkretétele. Odadobatásunk. Oly annyira, hogy még a gyarmati elképzeléseket is túl hágta, mi szerint a gyarmatként tartott, termelte a nyersanyagot stb. de most odajutottunk, hogy még csak nyersanyagot sem termelhetünk. Sőt semmit, de semmit, olyat ami hasonlítana az éltető munkáltatásra. Gépekké bedolgozó agy – nem kell – beszélőszerszámokká silányítva, robotoltatva az éhbér alatti megalázó, arculcsapó alamizsnáért bérrabszolgaként. A dolog az valamiért terveződik! Itt e SIRALOMVÖLGYBEN nincs terv, jövő, még képekben sem. Nem is lehetne, hisz a kérdés az csak kérdés marad, mert a vagyon – alap, nincs, de van tengert utánzó nagyságú adósság, ami úgy keletkezett, hogy közben eltűnt, elúszott a KÖZ éltető vagyona!

Nem feltétlenül, tehetségtelenek módjára! Nem! De felelőtlenül elherdálták és külbankokba, befektetésekbe lopták ki az ÁLLAMUNKAT megszállva tartó pártok és oda-vissza haszonélvezőik!!

Az említett, szóban lévő bűnök azért súlyosabbak a többitől, amit el lehet követni, mert: Előre; hideg, számításból elkövetett megtévesztő törvényeket kreáltak, csináltak a hatalom minden fajtájának megszerzésére és megtarthatóságára! Úgy, hogy biztosították ezen áltörvényekkel, önös büntethetetlenségük, valamint zavartalan tobzódásuk, pártdiktatúrájuk működéséhez szolgáló feltételek mindenkori biztosítását! Tudták: nagyon is jól tudták azt, hogy amit csinálnak az nem demokrácia.

Nagyon ott voltak az átvett és észrevett okosságok saját javukra való fordításának mibenlétéről.

Ez előre megfontolt aljas bűnszövetkezés egy asztal körül, mellyel eldöntötték: osztódunk, majd újra megosztunk és uralunk tovább más-más színekben. Tudatában voltak, hisz igen csak okos (sajnos nem tanult – rafinált, rosszindulatra épülő okosak gyülekezetei) hidalgók, szélhámos Nemzetszédítők paroláztak álnok, színleléssel. Ugyanis rendszert, politikai rendszert váltani, olyan politikai rendszert váltani, amely szinte tízmillió honpolgárt tett tönkre, tartott rettegésben – vette el egyszeri életét=szájából az ételt, kezéből a saját szerszámát – vagyonát stb. kerekasztal mellet csakis úgy lehet, ha az említett diktatúra emberei nem azonos jogokkal ülhetnek ott! Rómában a proskribráció (proskribál = kiirtandó, lajstromoz=száműz) alatt úgyis jártak el, amiként!

Háj! Mennyi ártatlan=Ovídius, Seneka stb. de mennyi érdemtelen kap – az érdemelt halált vagy a száműzetést.

No hát ezek azok az érdemtelenek, akik érdemesek lettek – vannak ama, no nem kiirtásra (bár ők ezt megtették, kiirtották az ország javát stb.) de a már említett örökös száműzetésre! Igen! Igen! Igen!

Tehát nekik nem tárgyaló egyenrangú félként kellett volna az asztalhoz ülni: ezt nem lett volna szabad! (De hát akkor ki ült volna ott? Hiszen az akkori demokraták sem voltak/lehettek az igaziak – no persze hát itt van az okosság! Mármint az okos meglátja a lehetőséget, hát ők okosak voltak…! Persze egyben alávaló gazemberek! A legfondorlatosabbjai)

Majd itt következik: tudatában az eljövő kapitalizmusnak, tényeként az átkosban betöltött vezető szerepből következő gazdagságuknak – lehetőségeiknek, kapcsolatok, helyzeti előnyükre szolgálásában. Az összes politikai vezető, párttitkárok, igazgatók, vezérigazgatók, tisztes állami gazdaságok, katonai, rendőri, oktatási, közigazgatási, jogi, igazságszolgáltatási vezetők, s mind-mind, polgárőrség, munkásőrség, spiclik, besúgók, III/III akárhányasok.

Nagyon jól tudták mit kell tenniük azért, hogy proskribrálhatóságukat elkerüljék! Sőt tovább élhessék Nemzetrontó, semmi életük.

No; mit kell tenni? Nem túl bonyolult: azzal kell kezdeni, hogy feloldozást adunk önmagunknak, minden az általunk, rajtunk keresztül elkövetett bűnöket semmissé – meg nem történtekké tesszük: nem vagyunk büntethetőek. Ezt törvény biztosítja!

No, hát így kell ezt…!

Mondják és gyakorolják máig „mi politikaiak nem tartozunk felelősséggel politikai tetteinkért!” A hamis bűnpártoló törvények meghozatala okán vádolom!

Az amnesztián túl: miután a viharfellegek még csak össze sem álltak az újra és még nekik még fényesebben kezdett ragyogni a Nap, hát tovább vitték aljas, cinikusságuk gyűlöletkeltő művét – bűntetteik.

A nyilván való, bizonyított áruló voltuk emberi életek tönkretevői a III/III-as ügy az egypárti átkosban uralta és árulta el a Népet. Olyan törvényt – bűnpártoló torzulatot tettek mi szerint: „büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre.” „Na és?” így válaszolt egy gátlástalan, cinikus, erkölcsi gnóm, amikor felszólították, mondana le, ő méltatlan arról a méltóságról, aminek megcsúfolása az ő és cinkosai akik átkos fondorlattal megszálltak és tartanak megszállva ma is! Undorítóak! BŰNSZÖVETKEZETEK!

Úgy látszik újra beigazolódik igazam! Immáron nem először. A társadalmi helyzet állandó, elemző figyelése, s a megélt események bizonyítják: jó úton járok. Az emberi társadalomnak napról-napra oly válságba sodorják önmagukat és egymást, mint még SOHA! Mind ez nem másért következett be, ami nem más mint az úgynevezett fenntartható fejlődésnek nevezett hazug tévhit, melyben a fősúly az elbizakodásé. Hitte – hiszi, hogy az ész mindent megold! Hát nem! Az ember nemcsak értő-számító, de érző és leginkább érzelmeitől, ösztönt követő lény!

S, mert az vitathatatlan, figyelembe véve azt, hogy SZÜLŐ ÉS ELTARTÓ FÖLDÜNK lehetőségei nagyon is végesek és végzetes, párosodva az ösztönből fakadó, észtcsúfoló önzésével hozzáadva elbizakodottságát – mindenek fölöttiségének szégyenletes tévhitét, hát belátható! – Minden olyan eszme, amelyiknek nem a mák, mindennapos Közélhetőségét tűzik ki célul, zavaros, soha be nem következett – következhető javára az a mindenkori bukás – csődje – besokallása!

Az izmusok példázzák károsságuk kudarc. Ezen kudarcok sora ismert! A felfuvalkodott, ki vagyok – mi vagyok dölyfét igazolja az eredmény, ami nem nevezhető eredménynek: KÖVETKEZMÉNY. Mert mind azok, szerte a TÁRSADALMAKBAN, akik ilyen, vagy olyan felhatalmazással a KÖZ dolgainak – létének – szervezeteinek vezető, hatalommal, folyamatokat befolyásoló hatalommal bírnak (kormánytagok, párttisztviselők, hivatalvezetők stb.) bár elvállalták, megkaparintották így-úgy a lehetőséget, eredményességük mutatója az a helyzet, ami szerte a világban tapintható! (A kivétel, h… ja az ritkább a fehér hollónál)

Eltekintve néhány, ritka, történelmi példa részeredményeitől – nem volt, nincs és nem is lehet elfogadható eredmény, ami nem egy nagy dolog, csak a mindenkori ember életének, mint egynek a  KÖZMEGELÉGEDÉST eredményező cselekedetei! Nincs és nem lehet az eddigi Társadalmi felállás okán! Hála Istennek, ezek alulmúlhatatlanok nem is jöhetnek szóba! Örökre eltűnésük okán. Ugyanis az úgynevezett vezetés, kormányzást nem azok mívelik, akik közelismerést követő bizalomtól felruházva mívelheték! Kártékony személyük nem hívathatók vissza, bár mit is okoznak. De nem ám. Ez az előre kitervelt, módolt önvédő-törvény a legkártékonyabb. Azok mívelik: akik oly kaméleoni képességekkel rendelkeznek tettetés, hazugság álarcát viselve, melyben a KÖZ eddig még mindig, sőt már csak ezen hazugságcsalikra kap – választja illetve hát ikszeli be ezen ronda érdemteleneket!

A fenti fogalmazás röviden: az említett (érdemtelenek) a KÖZ életbefolyásolásában=vezetésében (félrevezetésében) úgy tesznek, mintha értenének a vezetéshez, csak és kizárólagosan csakis a Társadalom, a KÖZ érdekében járnak el, ÖNZETLENÜL – ÁLDOZATKÉSZEN!

A valóság ettől csakis kiábrándítóbb a jelen helyzetet elemezve: siralmas, egyben felbőszít – dühítő!

Így értékelve elmondhatom: ezek valóban nem értenek, nem is akarnak a hatalmi gőg, a mértéktelen vagyonon és szomorgató hazugságon kívül semmihez, ami az ÁLLAM – a Társadalom életének jobbításához elengedhetetlen feltétel. Széles látókör, képzelőerő, takarékos élet, gondolkodás, óvás, tisztelet a KÖZ, a Társadalom irányába, szerénység, okosság a KÖZ érdekében, a beleérző együttérzés, az erkölcsösség és az illem, viselkedés, a törvények kikezdhetetlen tökéletessége, a törvények betartása – betartatása, a Nemzet, az Ország hírének, jó hírének megtartása, megteremtése viselkedés, tisztesség alapján, nem rendelkeznek belátó önismerettel – az önfegyelmezést nem ismerik, fogalmuk sincs az emberi együttélés mibenlétéről, a Társadalmak rendeltetéséről, a FÖLD és annak élőlényei jogairól, az életük élhető biztosításának mibenlétéről. A Társadalom legkisebb építő – megtartó pilléréről a CSALÁDRÓL – a szeretet mindent elősegítő, megoldó fogalmáról, a forradalmak, a durvaságok, a háborúk, az erőszak minden formájának, megjelenésének hiábavalóságáról (semmit nem old meg egyik forma sem), a jóság, a megértés, a szelídség, a megértésre törekvő, rábeszélő felvilágosítás, a türelem, az önzetlenség mindeneket boldogító voltáról! Nincs fogalmuk, sem hajlamuk. Nem is lehet: minden rezdülésük közvetett; mindent másokkal végeztettek/ - tetnek, kivétel a durva tettlegességet – ölést, fájdalomokozást, testi, lelki kínzást – elnyomást.

És másokkal végeztetik, szakértetik, tanácsoltatják mind azt a sületlenséget, melynek életnyomorító ízét mi érezzük keserű epeként érzékszerveinkkel! Ha pedig mégis rendelkeznek a felsorolt és áhított (a társadalom számára) tulajdonságokkal, vagy azok csíráival, de bennük a legfőbb bűnök egyike a JÓRAVALÓ RESTSÉG munkál – dúl úgy megítélésük annál súlyosabb.

A kitérő nem véletlen: nap – nap után hallom – látom a Köztársaság elnökétől a Tud. akadémia elnöke, Csóri Sándor, Lezsák Sándor és még néhány meg nem nevezett tisztességes próbál valamit ez ellen a Nemzettragédia ellen tenni. Azt kell látnom, túlontúl kötődnek, függőek ők is! A legmagasabb méltóságtól kezdve mind – mind függ! Egyik ettől, a másik attól, a többi mindentől, ez a Többség.

Én csak önmagam becsületességétől, Nemzetem – Hazám, Embertársaim szeretetétől függök, már, hogy én szeretem őket! Valamint azon néhai vezéreim írásban közöltjeitől, a saját tapasztalatomtól és lebírhatatlan beleérző, rettenthetetlen igazságérzetemtől, s attól az óvó belső hangtól, ami megóv igaztalanságoktól, méltatlan bánásra való sugallatoktól, erőszaktól, törvénytelenségektől, nem illő helyénvalóságától a rossznak.

A felsoroltak szakadatlan jelenléte életemben; adja a zsinórmértékét, mondani valóm kizárólag az önzetlen segíteni akarás általam csakis ezen formában való megoldásáért szól!

Én észre vettem, veszem azt, amit más nem vehet a szó szoros és átvitt értelmében sem. Azon egyszerű, a kiszolgáltatottság okán.

No hát ezért szólok én, ki csak részben vagyok helyzetükben, kimondottan csakis anyagian, de még élek, hát akkor így sem!?! Mondanom muszáj! Nem az állami gondosság=felelősség tudat tart – tartott meg!

Az események, mik tarkítják az élni akaró, tudó ember napjait – egész életét, sorsszerűek, de bekövetkeztüket maga a megélő idézi elő. Felelősen – vagy hanyag könnyelműséggel. Panasz, fohász, átok, düh, olykor- olykor kevés derű, öröm.

Hozzá tartoznak.

Ahhoz, hogy ura és ne kiszolgáltatott bábja legyen, hát tudatosan kell élni. TUDATOSAN=ÖNTUDATOSAN.

Meggyőződésem az emberiség elenyésző (számszerűleg) része éli ezt az életet. A ZÖM ÖSZTÖNÖSEN=az az uralója életüknek. Ezért történnek azon események, amellyel elmaradtak volna ha…! Az említett tudatosak is megoszlanak indulataik erejének alapján. A tudat és ösztön egyezkedése sajnos a legtöbb esetben az ösztön győzelmével végződik.

Lásd: a szenvedélyek győzelmét. dohány, kábítószer stb. a másik pedig a beleérzés hiánya, mind – mind ritkítja a társadalmakat  jól, gondosan, óvón vezetni képesek számát! Jó; a dudások és a csárda hasonlata alapon még így is bőven lenne vezetésre ÉRDEMES, csak, hogy itt jön be a sajnálatos valóság. Az izmusokat kitaláló uralók (pártok), ezt megakadályozzák. Mert aki nem áll be a sorba, hát az önmagát zárja ki a beleszólás minden lehetőségéből. No, hát ez; igen, ez a bajok alap rákfenéjének természete.

Hol ott a demokrácia, a Népuralom az én személyemmel együtt az!

Ha pedig nem úgy, az nem demokrácia! Az DIKTATÚRA=ilyen-olyan, itt pártok diktatúrája. Ami természetesen tarthatatlan. Mert vagy Demokrácia vagy Diktatúra. A mesékben lehet, de itt nem tartható az emberbőrbe bújt farkas, mert felfalja, miként már meg is tette, felfalta az „embert”, annak élési, élhetési javait. Ez a mi Tragédiánk! Mert! Amikor az előre kimódolás alapján megadták maguknak, ezen emberbőrbe bújtak és meg is kapták a felmentést az elkövetett bűnükre, (amnesztia) előre vetítődött a folytathatóság!

Ez történt: szűkebb hazámban a tanácselnök oly hanyagul kezelte a KÖZ vagyonát, hogy azt én szóvá téve a következő választ kaptam „…ugyan már Pistukám, ne is törődjön vele, úgy is lebontjuk!”(kastély=kultúrház) Az ügyészség; feljelentésemre széttárta a karját, (bár bele mondta előttem a szemébe, hogy bűnös) és hivatkozva az amnesztiára ejtette a dolgot. Tizenhét évvel később a volt párttitkárúr ugyanitt a * volt vezetője kivágatott egy hatvan éves gyönyörű nyárfát – makkegészségeset, természetesen engedély nélkül – annak ellenére, hogy többször is felhívtam figyelmét… Kérésemre adná át a vágási engedélyt; „az nincs, minek az, én itt e faluban azt csinálok, amit akarok! Maga meg oda megy, ahová akar!” Mentem a Rádióhoz; kétszer is becsaptak, nem jöttek ki! Valóban oda mehettem… Persze ez bűnpártolás – folyt. köv. –

Így tette folytatólagossá az előre megfontolt Kerekasztal társaság a Haza pusztítását. Így konzerválta, sőt még fel is újította újabb és újabb bűnökkel tevékenységük!

Már miért is ne, hisz a bűnelkövetők ma is ugyan azok – meggyőződésük pedig nem más mint az, hogy az erkölcs, a törvények, a KÖZVAGYON mind – mind csak arra van, hogy bűnös életük aranyozza. így vívve, adva rossz példát, fertőzik tovább a Társadalmat!

Felélik, érdemtelenek az arra érdemesek életlehetőségeit, terjesztve undort keltő sajátjukat, az önzésen álló felelőtlen bűnözést!

Jó, hát már magam unom ezt, a sajnos igazságot, ennyiszer ismételni. Bár én nem azoknak mondom ezt, akik egyébként is tudják. Nagyon is jól, hisz egy többségük maga az elkövetők, ezeknek emlékeztető! Az pedig, aki megélte, de nem figyelte – nem érzékelte, hát nekik többségében, hiába valóság! A legfontosabb azonban: a vádakat megalapozandón a Hatóságok útbaigazítása miatt, okán kell világossá tennem!

Mert ott… ennyire összefogottan képtelenség már csak az idő okán is. Leterhelt „igazságaink” talán csak elolvassák, mert csak hivatali kötelességként is?!? Volt…! Sajnos volt…! Aztán, ha valamit nem értelek; arra én kimerítő választ adok=segédeszköz nélkül!

Vissza! A büntetlenség megvan!