Pusztulat

Az ember keze ökölbe szorul,

Szeméből patakként könnye hull,

Én, mint delelőjén jóval túljutott ember, tagja (egy darabja vagyok) beszélő része vagyok annak a nagy közösségnek, kikkel egy nyelvet beszélek. Nem tudván; meddig adatik a lehetőség e szép nyelv használatára, mit Nemzetem, Hazám magyari ajkáról hallhatok, s magam is élek vele, kapcsolatot tartva mindenekkel, kik szólítanak, kikkel kapcsolatba léphetek. Az idő elszállt, de súly vállaimat nyomva egész testemmel érezteti múlását. Ezen érzés és a tapasztalás, miként teher alatt növő pálma is saját termésétől terhes az én terheim is ilyen-olyan értékű gyümölcsök. De mert magam csak magam vagyok, teljességgel értelmetlen, értéktelen parányi fajtestvéreim tengerében van csak porszemként is hasznosnak lenni. Mert az élet az egyedek összességét jelenti. Meggyalázva látni a teremtés utolérhetetlenségét. Tettesként megélni az emberiség szégyenét. A felelősség viszont minden egyedre, önmagára terjed ki.

Az semmiképp sem áll meg, hogy önző magunk élvezzük önzésünk kártevő örömét, miközben a kártétel felelősségét fajtársaink (embertársaink) számlájához csapják, velük akarják kifizettetni. A nagyközösség legtöbbje hasonló elvvel élve ezt elhárítja magáról. Így az elkövetett bűn önpusztítóvá válik felvállalás hiányában. A felvállalás gyógyító akarattal bír, de hol az ki ezt megteszi?

U.is ma, mára, a huszonegyedik századra a felelősséget felcserélte az emberiség a felelőtlenség pusztító, önpusztító önző közönyével! Felcserélte? Nem!

Intézményesítette, törvényeit is ennek alapján alkotja.

Az ember, az emberiség sosem volt makulátlan,

De az amire mára vetemedett az, az példátlan!

Addig, míg elején évezredeken át, eredendő indíttatástól hajtva más-más módon ugyan, de a megszerzett tapasztalást felhasználva így-úgy igyekeztek az életvitel társadalmi formáját írott, íratlan szabályokat alkotva tökéletesebbé tenni minden társadalmi réteg számára!

Azon tapasztalások melyek a rossz létét tudva jöttek be a társadalom tudatába (napi tapasztalat) intő példává váltak, akár jó, akár a rossz történések esetében!

Azok, kik ezekre hatással lehettek, mint a történésekre ezeket törvényekbe iktatták elvetendő v. követendő példának!

Ezen példákat a történések hitelességében tudatosították a közösségek tagjai között jó, sajnos olykor rossz példát adva! Mutatva törvényt a példa követésére ítéltetetteknek. A törvények nem önmaguk létéért születnek, de azon szabadságnak, kik, mint útmutató csillagot követnek. A társadalmak már csak a term. kiválasztódás kapcsán is rétegződnek a Köz létének, fenntartásának érdekében végzett feladatok elvégzése céljából.

Így képességük szerint volt, van ki vezetésre kisebb, sőt elenyésző (a többséghez képest) réteg a vezetést ragadva magához, míg a másik, a zöm a vezetés kénye kedve (diktatúra) vagy törvényeik (demokrácia) általuk be nem tartott törvényeik rabságává vannak kárhoztatva.

A lényeg egy: azok kik megszerzik azok kiket megbíznak hatalommal előbb vagy utóbb vagy így vagy úgy ezen hatalommal rendszerint visszaélnek.

No már most: nem beszélve a régmúltról, nézzük mi történt, történik a beláthatón belül.

Az ember, mert hiszi, hogy joga van a boldogsághoz,

Hát elhisz be vesz minden ámítást, hűen önmagához.

Volt idő, egy félszázadnál több, mi még ma is tart, mikor is az emberi butaság elérte az eddig elérhetőt. Nem mondhatnám, hogy manipuláció nélkül történhetett. Annál inkább azt, hogy a vezetésre szorult társadalmak kénytelenek elszenvedni hiszékenységből vagy elbutítottan, s ami még szörnyűbb (de lelkileg könnyebb) az erőszak nyomása alatt! Az említett egyedülálló tulajdonságát látva esendőségi hajlam az uralásra, eszközök bevetésére készség mivel uralmát, hatalmát megtarthatja.

Így lépett hatalomra az arra érdemtelen komcsi idegen a Szovjet tevőleges segítségével a II. világháború után. Amit erőszakkal, fenyegetéssel nem tudtak elérni, azt képmutatással, hazugsággal, titkosítással és a legszörnyűbb aljas törvényhozással értek el. Ma sincs ez másképp az újra kezükbe került gazd. és politikai hatalom megtartására összeültek, kerek asztalt csináltak: micsoda hamisság!

Mindaz mit kisütöttek a Közzel szemben hazug pimaszság!

Haza – Nemzetáruló ügynök, spicli múltjukban ígértek szociális jólétet. A rendszerváltás bűvészmutatványát követve (mert kapitalizmust ígért a magántulajdon szentségét emelve törvényre – ez volt a lényeg) be nem vallva önmaguk hatalmát megtartva, sőt növelve újfent birtokolják, bitorolják a rafinált színjáték (választás) hathatós segítségével.

Mert ez a szabad demokratikus választás nem más, mint a pártok leplezett diktatúrája. Minden párté! A komcsiból átvedletteknek még külön is elévülhetetlen bűnei vannak! Csak például a legförtelmesebb bűn az álarc mögötti (független polgármesterek…!) szabotálás a demokrácia hátba döfése, cinkos összekacsintással, más néven a garázdálkodó pártokkal!

A közellenes összeesküvés nagymesterei rendszert váltottak, hogy önhatalmuk tovább éltethessék! Sikerült nekik!

Pusztulásba vezető pontonhíd, pénzt űzi játékos pazarlás

Mindaz mit eddig műveltek a nemzettel tömény árulás!

Ennyi fondorlattal szemben a megfélemlített, kiszolgáltatott, szándékosan félrevezetett elbutított (eredeti saját lumpszintre való levitele) Köz nem képes megfelelő választ adni az őt ért durvaságokra! Durva? Szinte kifejezhetetlen ennek a mosdatlanságnak a foka. Mibenlétére már is sort kerítek!

Az úgy dolog, hogy valaki, valakik megkapják a felhatalmazást arra, hogy a felhatalmazó Köz ügyét, működőképességét biztosítsák (ügynek, közügynek, védelem, biztonság, ellátás, törvény stb.) Bizton állítom a Köz bizalma az elenyésző kisebbséget kivéve, olyanoknak adatik meg kik erre a bizalomra TELJESSÉGGEL ALKALMALMATLANOK! Ez vonatkozik azokra, akiket az úgynevezett választásokon a KÖZ megbíz egyéni képviselőként (a Köz képét viseli) a KÖZ ügyeinek vitelével!

Kiismerhető pont azáltal, hogy válogatja,

Arcát fondorlatának célja, hogy hatalmát tartsa.

Az említett képviselők méltósága már az alapnál megkérdőjelezhető. Az ember, ha őszintén néz magába, kénytelen kijelenteni: még önmagát sem ismeri! Így vitán felüli, azok kik a választók részére teljességgel ismeretlenek miként képviselhetik hát őket, m.mint a Közt!

Tudom a választ: vannak, kik ismerik! De kik? No nem a hozzátartozókat és a lakóhelyi keveseket fogják mondani! Badarság is volna!

A válasz: a pártok tudják kik ők! Igen! A pártok nagyon jól tudják kik ők.

Hűséges párttagok! Azon kívül: párteszmék végrehajtói – részrehajlók – befolyásoltak lekötelezhető – lekötelezettek. A Köz számára abszolúte kártevők! Ezek az egyéni választottak, de mi van a listán, pártlistán bejjutók minőségével?!

Ezért félre tették a mi nem is volt, a becsületet,

A KÖZT megalázva listára tettek köztörvényeseket.

Vették és veszik a hatalomba, annak megtartásának biztos aljas – gátlástalan a terrorban, az elnyomásban, törvénytelenségekben, kínzásban, besúgásban, ügynökösködésben, Nemzet és Hazaárulásban és korrupció oda-vissza és mindenben élharcosok mindenben, ami a KÖZ rovásán, annak tönkretételén résztvevői voltak és vannak undorító káros – kóros tagjait a Parlamentbe, a döntésbe – T. Undorító aljasság! E bűnnek főbűn a neve, mert ezt előre aljas, önző, szándékkel vezették be, mint demokratikus vívmányt! Tudván, hogy az átváltozás komédiája bizonytalan sikerrel kecsegtet biztosították büntethetőségük lehetetlenségét! Így csak is rájuk vonatkozó amnesztia záradékkal, törvénnyel a kerek asztal komédiás lovagjaival (saját magukkal) maguk büntethetetlenségét biztosították! Gyalázat!

A bűn fertőző, nem válogat, mindeneket próbára tesz,

Ki tán jobb sorsra, feladatra lett volna, még is gazemberré lesz.

Az évtizedek (kontraszelekciója) természettel ésszel szembemenő terrorja kitermelte ezen köztörvényesnek is alávalókat. Ugyanis míg a köztörvényes (agressziója) jogtalan támadása csak is eges emberek ellen szól, azzal szemben ezen pártarcú senkik tehetségtelen (a normális életvitel a tisztesség a becsület a Köz becsülésére képtelen (egoisták) önző disznók (disznó: itt káromlást jelent) (fokozása – disznóbb, legdisznóbb). Ez utóbbi vonatkozik a fent említettekre! Természetesen joggal! Hisz mióta létük felszíne került fertőzésük állandósult! A KÖZ pillanatnyilag büntetlenül károsítják. Sőt! Hivatkozva a hamis demokráciára még ki is kérik maguknak például azt, hogy ők nem Nemzet és Hazaárulók!

Hát még az, ki eredendően gátlástalan bűnöző. Miként engedhető meg az, hogy képviselő lehessen ő. Már pedig egy a KÖZZEL szemben viperaként viselkedő nő tevékenysége (átkos) kapcsán két párt pénztárosa is bűnözővé lett, És! („Na és”) Ismerősek ezen szavak és cselekedetek. Az elkövetők ezen gyalázatos bűntett után is képviselők a mai napiglan is! (Nem példanélküli – ez a sikk) Miként is lehetséges ez? Hát nem másként, mint az előre megfontoltság bűne okán. U.is: a pártok listán, létszámuk alapján is bejuttathatnak képviselőket a Parlamentbe.

A pártok amellett, hogy a Nemzet, a Haza javát szolgálni képtelenek, buták hozzá, saját hatalmi létük biztosítására, rendelkeznek annyi ésszel, hogy aljas, kiszolgáló értelmiségiek hozzásegítsék őket a hatalom megtartásához szükséges fortélyokhoz!

De kérdezhetem, miként lehet elit a megalkuvó,

Mikor is Nemzet és Hazaárulása így nyilvánvaló.

Tanács és szakvéleményt adnak gátlástalanul pénzért az úgynevezett tanult emberek politikus gátlástalanoknak, nem törődve azzal, hogy az mit fehérnek mondanak az a valóságban fekete! A csalás a KÖZNEK oly sok és nagy kárt okoz, ez őket, mert bűnre hajlamosak, nem érdekli!

Így a KÖZ a NEMZET a HAZA politikai párt mocsarában! Tehát! A ma választási rendszere nem más, mint a demokrácia megcsúfolása az emberek milliónak a (KÖZ) becsapása, néhány maroknyi akarnok párt (kiiktatandó) undorító, önző uralmának Népnyomorító biztosítása!!!

Miféle választás? Manipulált? Diktátum, semmi más!

Eszed, nem eszed, nem kapsz mást! Uralmuk biztosan nem vitás!

Ez biztosítódott-dik a mai napig is, megcsúfolva a természet válogató bölcsességét (egyedül az ember az a lény aki a rosszat is tovább élteti, szaporítja) mert a természetben az átlagon aluli termés elhullik, nem tud tovább létezni, és nem terjeszti a gyenge géneket. Félreértést elkerülendő álságos humánum az mi ma uralkodik! A tudomány oly pökhendi, nagynak tűnő, de arra képtelen, hogy a helyes utat megmutassa abban a sajnálatos esetekben mikor is ilyen-olyan tisztázott vagy nem okból oly gyermekek fogannak, jutnak születési periódusba kiknek a zömhöz viszonyítva tragikus hátrányokkal kell kezdeni nem teljes életüket, ami amellett, hogy fogyatékkal – hiánnyal van még rövidebb is és ép létére az ember fel sem tudja dolgozni mily fájdalommal is jár a saját, a szülő, a KÖZ számára! Számomra érthetetlen. Spárta korának megfelelően oldotta meg a természet válogatásának a problémáját. Vitatható? Igen!

 A ma korának nem megfelelően oldja meg ugyan ezen problémát. Vitatható? Igen!

A gyermekáldás = az élet értelme!

Az élet élésének ügyetlen feltétele van az élhetőségre való alkalmasság. A fájdalom mérhetetlen, de érezhető mindenki számára!

A baj az önálló élethez elengedhetetlen szervek, végtagok hiánya – természetellene hiánya!

Azon élet kinek ily sors jutott bűntelen – ha ezt tudatosan (a fogyatékát) meg kell élnie, hát bizton lázad, nem örülhet – egész életére szomorú, még akkor is ha önmagára erőlteteti ennek ellenkezőjét! Az a szülő, akit ily csapás súlyt a kínok minden bugyrát megjárja. Bűntelen? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Nos? Ezen szülők életérzéséért sem lehet versengeni. A Társadalom, aki u. csak megél látva van igaztalanul bűnhődőket – szánalom járja át! Mit gondol?! De mi van a tudomány oly nagyra tartottságának eredményével? Mit tett és mit tesz a politikai hatalom?

A Hatalom és a tudomány cinkos! Engedi, hogy a fogamzást követően élő embriókat megöljenek ilyen-olyan indokkal vagy a nélkül pusztán kényelemből. Ez álhumánum, életelvétel! A megállapított fogyaték szerv, értelemhiány ép az emberségesség tudatában, az előzőekben felsorolt fájdalmasságok miatt nagyra gondolandó, amennyiben bizton megállapítható a végtagi-szervi hiányosság, baj, meggondolandó az embrió életének elvétele. Humánum; életelvétel!

A társadalom szempontjából az egészséges magzat elvétele megbocsájthatatlan bűn!

Azon szerencsétől elhagyottak, kiknek és a társadalomnak egyaránt fájdalmat, kínt jelent világra jöttük, ezen magzatok elpusztítása emberséges kényszer. Megtörténtét fájdalom követi mi idővel jóvátehető, újabb nemzés?! De biztos gyógyító az idő mit annak múlása tesz jó hatásúvá és csak egyszeri fájdalom – nem tart egy egész csonkított életen át!

Azok pedig, (szülők) ki vállalják e szerencse és egészség hagyta gyermekek felnevelését, tartaniuk kell füleiket, szemeiket a panasz, a szenvedés az érzések áradatára, azok befogadására. Továbbá azt sem szabad elfeledni, ami az ő elmúlásuk után vár a gyermekre! Személyes tapasztalásom: éltem utca-, faluközösségben, családi tapasztalatban. Olyan férfiakkal, akik tudatilag voltak öntudatlanok, kapcsolatot velük sem hozzátartozó, sem kívülállók nem tudtak tartani. Életük nem létezett – ha létezett is csakis a szülők részére kín, keserv, sírás formájában.

Volt, van olyan kinek végtagi problémája volt, van – ezen esetekben a kisebbségi érzés maró meglétén túl a hozzátartozók és kívülállók sajnálata rontotta az amúgy is rossz minőségű élet napjait! Summázva: nem kell megváltás, ha nincs bűn, de nincs szenvedés sem, ha nincs közöny, érzéketlenség, ha az indulatokat nem számítás, de eredendő következtetések és azok vezérlik! Az eredmények nem párt és nem pártpolitikai következtetések és azok eredményei vezérlik! Az eredmények nem párt és nem pártpolitikai de Nemzetpolitikai döntések alapja!

Tehát: az élet-halál kérdése a Nemzet vezetőinek kezében van – kiket eredendően segít mármint a döntésben a tudomány.

Ezen pártpolitikusok felelősek a Nemzet a Haza mindenkori minőségi létéért! Így végződik a kérdések sora az életképes és életképtelenek felett! Mert az ember eredendően közösségi lény, így nem ura csak korlátozottan (a közösség korlátja) rendelkezhetik önmagával! (következik ez abból, hogy egy ember önmaga képtelen létét a társadalom nélkül fönntartani – így következik: a döntés a társadalomé) Saját életének a KÖZ pedig felelős minden tagjának életéért hisz tőle függ – magát a KÖZNEK veti alá törvények által. Ha a köz olyan döntést hoz mi szerint az önálló életre, a közhasznára képtelen egyedek éltetését biztosítja, megtartja ezzel a KÖZ létének életfeltételeit, rontja hisz az élet önálló vitelére képtelen fajtestvéreink életének biztosítására a Köz életképes életképe egyedeinek tevékenysége ad lehetőséget. Ez a szolidaritás – az együttérzés megnyilvánulás emberi vonatkozása, példája, gyakorlata. Ezen nemes cselekedetek mind-mind sajátunk ilyen-olyan mértékben.

Viszont ha a KÖZ oly mértékben viszi az emberségességet, ami veszélyezteti a Társadalom megújuló életképességét magától adódik a kérdés. Vajon elfogadható-e ez az alapállás, miszerint az életképesek és ezzel az egész Társadalom pusztulásához vezet – elfogadható-e??

Hát nem!!

Nem, mert az élet éltetése az életképes életé! Tehát, ha azt kérdezem, ki az, ki az egyént s ezzel az egyének társadalmát, a Nemzetet, a Hazát éltetni akarja döntését, ha méghozzá nem felelheti a fentieket! Az élet éltetése az életképes egyedek feladata. Tudván az élet nem a könyörületes érzelmeken, de az élet élésének megoldandó mibenlétében áll – v. bukik!

„Folyhat könny, fedhet gyászlepel de az ember s minden lény csak akkor örvend, ha élnek!” Viszont eme fajtársaink életképességének mérlegelése mellett őszinte, tökéletes csend takarja ama életképes egyedek tízezreinek könyörtelen legyilkolását, kiket magzat korukban csak az önzés, a kényelem a felelőtlenség oltárán áldoznak, illetve veszejtenek el. Itt bátran említhetem föl a Társadalom felelőtlenségét, mivel ezen cselekedetével önnön maga létének jövőjét ássa alá. Sőt, ha a népesség nem apadna ennyire a sokasodás arányán – még a teljes képességgel nem rendelkezők is több esélyt kaphatnak!!! Már csak a többletforrás a gyógyítás…!

Az is borzasztó, hogy oda nem való uralkodik,

De az, hogy ezek leszármazottjai terjedhetnek az ész lehanyatlik.

Lehanyatlik az értelem, mert azok kerültek döntési kiváltság helyzetébe, kik arra sem méltók, hogy az értelmesek, a tisztességgel élő senyvedő becsületesek bocskorszíját megoldják. De mit kell látni, mint azt, ami az erkölcsöt, a Nemzetét védőt teszi pellengérre. Még nekik áll feljebb „ők teszik vizsgálódás alá azokat, kik fedhetetlenek.” A legfelháborítóbb pedig az, hogy felfújt, önző akarnokok párthordákba tömörülve, meggyőződve állítják, nekik komcsi-szoci vagyis liberál tévtanok alapján joguk, sőt egyetlenként joguk van az alávetett, megalázott milliók felett az idők végezetéig uralkodva gyalázni minden igaz emberi értéket.

E Hazában dúl a képi és hangi pártterror. Hazafiságnak, Nemzeti érzésnek nincs helye sehol. A szocliberális pártok terrorizálják a velük egyet nem értőket. Hozzáértés nélkül uralnak gazdaságot, emberi életet téve tönkre felelőtlen, pökhendi utálatos képpel!

Az utálatos helyén van!! Emlékezvén azokra a képekre, mik felötlenek ez emberben, mikor a régi, mai elvtársurak az önkényt, a halált, az elnyomást, a hazugságot, a lopást, a csalást, a tehetetlenséget jelentették-tik meg azon gyűlöletes szimbólumok viseletében azok dicsőítésében szorgalmatoskodva ordították, ordítják undok pofával, miszerint „fel-fel ti rabjai a földnek”. Ordítják vagy önfeledt ölelkezés közben cinkostársaik nyakába borulva örömködnek, nagyszerű életük mára szegfűvé vált csillagjukat. A melegséget jómadarak saját országuk eljövetelét kívánva pofátlankodnak szálkaként a jobb érzésű többség életében.

Minden helyet ezen ocsmányságok foglalják csalárdul.

A Nemzetet, Hazát féltő látván ezen pofákat kifordul magából.

Az pedig teljes képtelenség miszerint: „a demokrácia nem tökéletes (ez igaz) de pillanatnyilag nincs ennél jobb” (Churcill!) Ez nem igaz! Mert a nép, ami önmagát igazgatja önmagához már csak jól viszonyul! Nem? De igen! Hát akkor mégis miért nem jó. No, hát a következőkért: Azok kik ma igazgatják, vezetik félre a népet, azok nem azonosak a néppel! Nem, mert a nép egy-egy csoportjából kerülnek ki választással, kinevezéssel, erőszakkal, pártszínekben vagy önző magán akarnoksággal, döntő többségben arra alkalmatlanként. Mihelyst a hatalomba van nem a nép, de pártjának vagy önző magának érdekeit képviseli. Nem demokrácia, mert a Démoszt klf. csoportokra, érdekrétegekre bontja a Köz a Nép kárára, a Nép pedig képtelen ezen változtatni, kiszolgáltatottá lett.

Az alávetettség legyen az bár belső uralóktól,

Semmiben sem különb a külső megszállóktól.

Ha kívülről jó a megszállás a Nemzet alávetése az agresszor hatalmának = tény, mely ellen, a Nemzet a Haza kész közös ellenállásra! Lásd: 1848-49 de ott hol belülről támad – támad „tenfiad” korlátozott védekezési lépései száma, iránya! Ezért: a ma pártjai a legnagyobb és legveszélyesebb ellenségeivé lettek és voltak a Nemzetnek-hazának! Mert miként említettem a tiszteletre méltó kötők aggódó szavait „hányszor támadt tenfiad szép hazám kebledre” – időszerű ma is.

De kérdem én kicsinyességem tudatában vajh.: mire való az emberi értelem??? Kérdem tőletek testvéreim – vajon mire? Megmagyarázni közönyötök nem lehet!!!

A közöny létezzen bár a tudatlanság talaján,

 a megállapításon túl mit sem változtat alanyán.

Vagy önnön restségéből vagy tudatos (a hatalom által) butításból ered a közöny egyre megy: azon csoportok, pártok, személyek hatalmának megtartása a cél. Ezt elenyésző idők kivétel hatékonyan használja ki az kinek az önös és soha nem a Köz érdekében! A Köz a Nemzet, a Haza felforgató a tisztességes közösségi élet kifosztó, züllesztő, fertőző elemei a pártok azokon belül és kívül az akarnokok zsarnok természetű egyedei. Létezésük máig fékezhetetlen fekélyes terjedés. Nemhogy kevesednének de kis létszámmal sok kondába, csordába, nyájba összeverődve, terjeszkedve szaporodnak! Idegen kóros részei ezek a társadalomnak! Legyenek ilyen vagy olyan színezetűek, elvűek stb. Ez vonatkozik minden pártra (nemzetrészekre) mert csak részek érdekeit jelenítik azok érdekeit, de ez sem igaz, mert a párttagok érdekei sem teljesülnek teljességgel – a vezetőiké viszont maradéktalanul.

Mire jut az egész a Nemzet a Haza, ha ezerfelé húz?

Arra mit-kit ezer meg ezer önző akarnok húz!

A pártérdekek elsődlegessége vitathatatlan! Példaként: fűtési kedvezményt, támogatást adtak, szoclibkomcsik a távfűtéses lakással rendelkező nyugdíjasok részére. Ez a lehető legnagyobb arcátlanság – szavazatszerzés! Vajon e Haza többi kiszolgáltatottjai mit mondhatnak erre? Ez diktatúra – diktatúra kormány tehát, tehát pártdiktatúra! Mert ugye fel kell tenni az idevágó kérdést: ki-kik hatalmazták fel a kormányt arra, hogy x számú állampolgárt velünk szemben az y-z számút (zöm) másodrendűvé silányítson! Ezt tette-követte el úgy, hogy erre felhatalmazása nem volt és nem is lehetett-lehet! Ezt a fajta megkülönböztetést csak diktátor vagy pártdiktatúrát megvalósító kormány teszi semmibe véve az emberi demokrácia szabályait és ezzel megalázva az abban hívők millióinak jogait az egyenrangúsághoz – a démoszban való hitben.

Ahol a nemzet elveszti tudatát idegenként kezeli testvérét,

Hiába is keresné, nem is teszi, ezért nem is találja vezérét.

A vezért, aki nemzetének oly irányt és feladatot szab, mellyen a KÖZ zömmel a beszámítható a többségért tenni kész - az önzetlen, az igaz (önkorlátozó) demokráciáért élő többséget érti!

Ilyen zöm létezik hazánkban is, de mert a pártok diktatúrája kiütötte, oltotta tudatát – öntudatát, Haza-nemzettudatát az egymással felelősséggel tartozás tudatát – kötelességét, képtelen felfogni tulajdon élethelyzetét elintézi ennyivel: „minek szavazzak, mi tehetek én, vagy te miért tegyem, mi értelme van, vagy lesz valami változás”?!?! Ez jellemző azon becsületes KÖZRE kik áldozatai a pártok diktatúrájának – az elkábított elnyomatásnak! Egy emberi élet, minek éltető, szépítő céljai nincsenek, aminek a KÖZÖSSÉGHEZ nincs felelős önzetlen kötődése (tudván az egyén önmaga életképtelen). A reménytelen semmibe megsemmisülésbe vezet!

A remény halálát okozza a céltalan sötétség,

Kivédheti e csapását, ha van még szikra, gyullad reménység.

Normális esetben a remény halála az utolsó, nálunk, ahol az önkény zsarnokai mára demokratikus eszközök között művelve a változást újfent diktálnak garázdálkodva elnyomnak.

A demokrácia nem más, mint: önkéntes önfegyelmezés, igénykorlátozás a Társadalom, a Köz, a Haza, a Nemzet és ezáltal az egyén boldogulása közösségi és egyéni, családi stb. érvényesülés, közelégedettség megvalósulására!!

A demokráciát csak is az érdemességek méltóságának megteremtői vezethetik erős felügyelet mellett! A méltóság: valódi erényt, tudást, cselekvőképességet kíván. A méltóság a demokrácia elidegeníthetetlen sajátja. Szemben a kiforrott diktatúrákkal (a jelenlegi) ahol a méltóság feladatát méltatlan akarnokai pusztítják, homályosra maszatolják!!

Ott hol a fénylő tisztán tükröző aranyat bronzra váltják,

Teszik hálátlan aljak, ahogy a Köz erkölcsöt így gyalázzák.

Napjain hazug akarnokai politikusnak álcázott ( az igazi politikus a vezetés, államigazgatás, Nemzet haza vezetés legkiválóbbja, művésze. A megtermett nemzeti vagyont féltve őrzi, gyarapítja. Az általa vezettek (megbízók a Haza-Nemzet) között korra, nemre, színre, fajra semmiféle megkülönböztetést nem tesz. Senki pártjára nem áll. Cselekedeteit akár saját személyének kárára is kész a MEGBÍZÓK érdekei vezérlik. Saját vagyonának gyarapodásának nem haladhatja meg a KÖZ gyarapodásának mértékét stb.

Valamennyi párt érintett tagjai!

Jelenlétük kárát, ha érzékeltetni akarjuk, a következők derülnek ki: Köztudott a tatárok, a törökök mily pusztítást vittek véghez itt jártuk a NEMZETNEK s TÁRSULT Tagjainak oly károkat okozott, mint jégverés a gyümölcsösben!

A jégverést mindenkor megússza néhány gyümölcs kalász, kukoricaszár stb. Ezekből a következő évre átmenve magát újult erővel, újra virágba borulhat gazdasága!

Minden javítható, ami szerkezetében romlott,

De javíthatatlan, kísérletezni sem érdemes azzal, kinek erkölcse bomlott.

Bomlott vagy nem is volt neki soha, egész léte ellentétes a természettel, s meghalad minden az emberiség évezredei alatt tanult, elsajátított viselkedési elvárásait.

A minősíthetetlen, minden mélységét fölülmúló Kommunista-szocialista gyűjtőnéven. Neve senki komszoci kártékony senkisége felrúgott felégetett minden gátat, mi a leküzdött bűnök elé épített erkölcs formájában, Boldogulására minden erre épülő társadalom számára követendőn!

                                                                                                           2006. 03. 07.