Kénytelen vagyok, amíg el nem felejtem: a kilencessesekhez: az építőanyag, a FA, mint szálka a lelkemben, s metszőkés a pénztárca ellen.

Drága a fa, nagyon drága, de nem tisztességesen! Nem! Miként is lehetne tisztességes az ár, ha: egy m³ berovifenyő ára az áfával száztízezer forint, de a fa az gallyfa, köze nincs az asztalos minőséghez, de még csak semmiféle osztályba soroláshoz sem! Ez a fa GYALLYFA, ami nem jelent mást, mint: tűzifa!

Ugyanis: a kivágott (vágásérett=nem érett fákat a következőképp szabdalják. Van a tönk fölötti két métert, ami a legértékesebb. Utána a sudárig értékes, a sudár az már nem. Természetesen a FA minden része értékes, sőt az ember szempontját nézve a lehető, sőt a legértékesebb élőlénye a Földünknek.

Persze, hogy nem kezeljük érdemén, értékén! Egyszer még ezért is bűnhődnie kell az emberiségnek. Jellemző: nem azok fognak és bűnhődnek ma sem, akik elkövetik/-ték az élő – létező világ leghatalmasabbjai ellen ezen-azon megbocsájthatatlanságokat.

Oktalan, pazarló, nem törődöm, kapzsi: irtást! Mennyire lehangoló a fogalom: IRTÁS!

Nincs irgalom, kegyelem, elvágatik az élet fonala! Mennyire méltatlan, de mennyire! Amiként a kilencessesek viselkedése velünk, vásárlókkal szemben. Mert ma a fa „piacán” nincs osztályba sorolás! Nincs, mert ami ha van is az nem az! Az elsőosztály csak úgy van: negyed, harmad, másod és akármilyen osztály is lehet. Egy van ami biztos: az Elsőosztályú ár! Hát itt van elhantolva ama döglött disznó – itt bűzlik! Sőt, ha összehasonlítom a beszerzési, bekerülési árat – úgy extra osztályú az ÁR! Zsiványár! Jogtalan DÉZSMA!

Többek között ez is egy vádpont!

Mert hát: ugyancsak töredezett, de el nem kopott az a sztélé=oszlop, amely az ékírás megfejtéséhez adott háromnyelvű útmutatót. Azon ékírásos cserepek is össze lettek ragasztva OKULÁSKÉNT (HIÁBA) sőt, papiruszok, hieroglifák, falképek, pergamenek, fóliansok, kézzel és nyomtatott formában álltak, állnak a mai napig az érdeklődő, az államok sorsával valóban törődők, rendelkezésére, amelyek eligazítást adnak árakról – bérekről=tisztességes társadalmi használatra!

Mondom, ha van rá igény! De NINCS! Pedig kell, hogy legyen!

Aki csak egy kicsit is ad a tisztességre, az üzleti munka hozadékának megállapításánál, sok minden között egyetlen, a legfontosabbról nem feledkezhetik meg! A minden üzlet, munka mögött, benne álló EMBERRŐL! Rajta keresztül pedig azon jólfelfogott, ha jól felfogott érdekről: Az emberiség történetében annyi, de oly sok gazemberség történt amelyek példaként sorjáznak.

A nagymester történelem, hiába növelte létének számait, akár hányra is, időssége dacára NEM LETT BÖLCSEBB! De ez nem a történelem hanyag, nem törődöm, nem okulokságának bűne, hanem annak a felfuvalkodott, mégis vesztessé lévő - váló (önhibából) kétlábúé, aki nem madár, baromfi, de teremtés szinten a törvények betartásában alul maradó Embernek!

Persze leírhattam volna ennyiben is: A történelem sem nem bölcs, sem nem oktalan. Az amivé az ember teszi. Tanítása az embernek a jóravaló hajlamától függ!

Bizonyított: a történelem „tanítómester”, az ember pedig a rosszra való hajlam mestere! Megátalkodottsága saját önpusztító csapdájában vergődve sem engedi okulni, a teremtettség igazi útját járni!

Így ide-oda csapódik saját téveszméit követve. Bár tudja, hogy az egyes egyén elpusztítása csak rész, egyéni tragédia, mégsem törekszik az egyszeri életek napjait, éveit véges-végig a megelégedettség állapotában tartani. NEM! Bánni? Hiába!

Visszafelé nem pörgethető…! Előre pedig már nem, ha végül is felelőtlen, könnyelműn, bűntettként elpusztítják a jövőt! Azt a jövőt, amit odafigyelő, gondos óvással jóval hosszabb ideig élhetnénk, már úgy értem, hogy az utódaink, a majdani emberiség!

Elpusztítják: növényeit, állatait, vizeit, levegőjét! Élhetetlenné silányítva FÖLDANYÁNK, méltatlan HÁLÁTLANSÁGGAL. Önzőn nem törődve gyerekeinkkel, unokáinkkal: MÁSOKKAL, akik SZINTÉN EMBEREK! Ráadásként különb emberek, mint azok, akik csak is saját létükkel törődve önzőn rá- és átgázolnak élőn és élettelenen egyaránt kárt okozva végső soron önnön buta, önző maguknak is!

A Földünk éltető lehetőségei ijesztően beszűkültek. Életkilátásaim nem kecsegtetnek sem időben, sem minőségben. Ez a felelőtlenség ára. Amit, egyrészt mi, ma élők, de leginkább ártatlan utódaink szenvedik el tragédiában végződő sorsukkal.

Ez a valóság, úgy általánosságban, de az elkeserítő jövőtlenség nyomasztó gondját a ma kétségbeesése jóval meghaladja, hisz ezt nekünk most míg élünk kell elszenvednünk. El! Igaztalan, hazug, álnok, áruló pártok, azok csak rosszal jellemezhetők, önző felelőtlen vezetői és koncleső – élvező tagjai miatt! „Az ördögbe is”! Hol is tartunk?

Ott ahol teljes a csőd!

Bűnöző az állam legfőbb szolgája és cinkosai. Bűnöző a bűnüldözés! Mennyire és hányan? Védhetetlen érvelésük! Ezen a társadalmat megszállva tartó párt, bagázs hatására a hatalom: szervezett bűnözők cinkos szövetségévé lett immáron majd hatvan éve.

Látszik, világosan látszik. Nem e Haza Népének élhető életét vigyázza a rendőrség sem ma, sem tegnap. Ugyanis élhető élet nincs, csak úgy, mint rendőre sincs. Az a szervezet, ami van testületileg a mindenkori párturalmi kormány védője, kiszolgálója, NEM DEMOKRATA.

A rendőrség: az a biztos állású testület, melyet bármire fel lehet használni azon kívül, amire életre lett hívva.

Ahhoz, hogy a rendőrség jól működhessen, RÁCS és kordon mögé kell őket bilincselni, láncolni.

Ahhoz pedig, hogy elkövethessék útonállókat is megszégyenítő tetteiket: a demokráciát figyelmen kívül hagyó utasítások és a brutális=embertelen fellépések eszközeivel kell őket ellátni, mint pld: vipera, gumilövedékes puska, könnygáz, gumibot, jó kemény orrú surranó. Az utóbbi azért, hogy a földön fekvő, térdelő,  magukat megadókat rugdosva ütlegeléssel fűszerezve kellő lelki és testi fájdalmat, megalázást tudjanak előidézni. A gumilövedék és a többi is hasonló cél okán. Ezen kívül társadalom fölöttiekké kell őket képezni, hogy még véletlenül se szolgálják, védjék kenyéradóikat. No, ezzel nincs is probléma. Ez teljes „siker”: megvesztegethetők, megvesztegetők, bankrablók, nemi erőszakolók, alkalmi útszéli látványbrékelők, szakértők a pályamentésre alkalmasság kapcsán.

Dandártábornokká és egyéb címmel, ranggal kell őket ellátni! Na és a mindent alulmúló brutalitás megvalósítása után a végrehajtókat és a végrehajtatókat különféle érdemrendekkel ki kell tüntetni és persze pénzzel, hisz a pénz nem számít?!?

Összegezve, bár nem teljes az érdemsor: Érdekes!? Persze, hogy dühítő: „a zsiványból lesz a legjobb pandúr”, itt: a rendőrből lesz a legundorítóbb, a legalávalóbb, erőszak és rablás, csalás, vesztegetett=útonálló, nemi erőszaktevő=saját zsebre rabló, „büntető”(bennünket – rövidít…) korrumpálható, zsaroló. Hivatalban: részrehajló, sógor – koma alapon intézkedő. Tereken, utcákon: nagyképű, durva, testi erőszaktól sem riad vissza, azt a végletekig viszi, úgy viselkedik, mint ahogyan a legdurvább diktatúrákban! Nyugdíjasan: (érdemesen?!? hát nem!) őrző-védő, pénzszállító/-kifosztó, önbetörő stb. pénz-papír kamionnyi elkísérői/elrablói – bűnsegédek=szervezettek! Pfuj!

Szolgálatban: vendéglátók repi evői, ivói kitüntetve, undorító mód rasszisták=faji megkülönböztetők, éjszaka, akár nappal is pihengélők – félreeső helyeken alvók, a szolgálati kocsikat magáncélra használók, általában: tényleges (sajnos) politikai, elnyomó hatalmukkal túlontúl visszaélők. A polgárt, a kiszolgáltatottat megalázzák.

A hatalomban önálló, kiváltságokat élvezve, hát az érdemteleneket védve, a párturalók bagázsának testőrei, az érdemtelen, magas posztok gyakorlóinak teljességgel érdemtelen pénzmilliárdok pazarlói. Ugyanis hulljon a férgese! Ne testőr, de jóravalósága, becsülete védje meg az említett méltatlanokat!

Sőt! Hát; ha nem alkalmatlankodnának itt-ott, sehol sem kéne lenniük, ha csak nem elítéltként, megfosztva rangtól, címtől és minden érdemtelen juttatástól. Mert világ, e Haza megalázó szégyenei ők és politikai cinkosaik! Azok pedig, kevesek, akik nem ilyenek, zárják ki őket és kérjék számon rajtuk mundérjaik becsületét.

A kiszolgáltatott, épp a védelemmel megbízottaktól kiszolgáltatott NÉP, szinte csak a valóságnak tudatától is rettegve néz szét, ha utcára, útra tér; vajon nem hozza e össze rossz sorsa, egy vagy több rendőrrel, rendőrnek álcázott és még külön meg is fizetett – kedvezményes nyugdíjjal jutalmazott útonállóval/-kal.

Igen, mert mára: nincs norma, ami elfogadott, mindenki számára kötelező elvárás. Nincs: a törvényt helyesen alkalmazó rendőrnek nevezett és nincs illetve nagyon kevés, aki a törvényeket tiszteletben tartva azt be is tartja. Ez a társadalmi élet legkisebbtől a legnagyobbig ÉRVÉNYES=ÁLL!

ELSILÁNYULT az EMBER…! Nem csoda! Kik is voltak példaadók? A lump, a söpredék, a buta, az erőszakos, a kegyetlen, az áruló, a jellemtelen, a hazug, a bűnre – lopásra, csalásra hajlamosak. Érthető: ezeket könnyebb elkövetni, mint az igencsak önfegyelmet, áldozatot, megértést és általában könnyebb a kisebb ellenállás felé hajlani az önös, undorító előnyöket uralni, mint a fáradalmat követelő, törvényes együttélés szabályait követve, mindenek megelégedésére élni! Bagázzsá=pakká – csomaggá! Káros veszélyt adott, veszélyeztető csomaggá: életveszély, nemi veszély, biztonsági veszéllyé vált az irányításban a társadalmi élet minden területén!

Átkozott csomag, málha=fölös – szükségtelen málha – púp a hátunkon, golyó a szemben, törés a csonton, erőszak a nemi szervünkön,  tolvajkulcs a pénz körül!

Bagázs: csőcselék, söpredék, alja a NÉPNEK, ezeknél aljább=aljasabbat már keresve se találnánk!

Megadva a ritka kivételnek, a tiszteletet fenntartva az általuk – cselekedeteik által kiváltott nézetem, indulataim! Hisz az embert TETTEI minősítik.

Nincs, nem lehet mit hozzá tenni! A szélnek hiába mondod: ne, ne válj viharrá, orkánná, ölő elemmé, hisz a szellő az, ami simogat, hűsít! Nem hallgat rád! Megváltoztatni természetét képtelenség!

Ne akarj útonállókból bizalmat keltő, elismerést érdemlő, becsületes szolgálót faragni! Nem tudsz! Az egésznek kell eltűnni terekről, utakról, utcákról, kényelmes, bratyizó, légkondis irodákból.

Korhadékból – rothadékból csodálni való szobrot, alkotást nem tehetsz! Menjenek, menniük kell!

A rend őrét a rendből lehet csak előállítani! Az ismeretlenségbe bújtatott, egyenruha fedezte ember, ha gazember ne lessen a rendnek felelős,  bizonyos hatalommal bíró tagja.

A rend őrét csak igazi, az őrzésre alkalmas személy töltheti be! Olyan ember, akit a Tisztelt Köz ismer. Falun, Városnegyed, városrészek – utcák szintjén!

Nem azonosítószámos (hol – hol – leginkább nem) de: Tót József – i lakos , utcabéli, falubéli, a Pista bácsik, Erzsi nénik fia…! Sőt még nem csak a rend, de a törvény alapszintű őre, aki az általa ismert környezetben mindent tudva, ismerve alapfokon apróbb, így tyúkpörök, vitákban, béke és elintéző bíróként is vesz részt a környezete, mint sajátja életében. Minden belátható – átfogható terület tartson el ilyen elfogadott, rátermett – testületeket.

Külön – külön – egymással rivalizálva=versengve a minél jobb eredményekért! Ennem leglétét az államnak méltányolni kell! Nem jó! Elfogadhatatlan ez az egyébként is (a múlt és a ma) gyűlölt bagázs, egyenruhástól, dandár, izéktől, jelvény és szám szerint is!

Tessék, saját külsőt teremteni mindeneknek, de egyetlen belső tartalommal a rend, a védelem, a tisztelet, a boldogulás segítségének indítékával. Nem pedig a gyűlöletes politika = hazugság, csel, megosztás, mindent tönkretevő, boldogtalanító, élő eszközei! Mert, ugye most: a bevált fogás, az a tudatos elidegenítés a történelmi korok erőszakhatalmaitól átvett módszer, mi szerint: Az egyiptomiak, Szír íjászokat, Numid lándzsásokat tartottak a népiek ellen is, Róma, a leigázott tartományok ellentétjeit, a Gallok ellen – Keltákat, a gysidák ellen mindegyiket használták. Ugyanis az ismeretlen faj – idegen sem ébreszt részvételt a katonában, az elnyomóban. Így tett az átkos is: a dunántúlit Borsodba, az alföldit…stb. Ez ám a taktikusság!

A ma rendőrnek látszó vandáljai is büszke, elégedettséggel püfölik/-ték, lőtték a Budapest, ott tiltakozó polgárai! Nem ücske, nem bokra – mindent bele! Itt a plecsni szerzés alapja! Személyes tapasztalat… egy vidéki (ismerem) odavezényelt brutalitást kérdezve a válasz: „ott persze, hogy ott voltam. Két hónapig ezek miatt, a rohadékok miatt nem jöhettem haza! No én aztán adtam nekik!” Kell e ehhez hozzátennem valamit? Hát nem? Mármint most az említett elképzelésben ilyen nem fordulhatna elő. (persze van kivétel) Az ilyen rendőrség olyan létszámú, amilyen szükséges a falvak, városok polgármesterei hivatalához tartoznak! Nem az állam lefizetett bérencei.

Minden KÖZ, a legkisebb is tudja, hisz ott él, azt, hogy „hol szorít a kapca”.  Az egyszerűsítő bíráskodást helybéli esküdtek és a jogi végzettsége mellé igazságszolgáltatási alapismereteket is megszerezni kötelezett jegyzőkre kell bízni! Valaha: falubírája! Mert kérdem én: van e nagyobb visszatartó félelem, a felelősség, a felelősségre vonatás nyilvánosság = ismerősök előtti rettegettségénél! Hát; nincs oly törvény, (mert mind anonim=névtelenséget biztosít a legtöbb esetben) hisz ismeretlen bírók, ülnökök, közönség előtt csakis a büntetés mértéke az, ami izgatja, az elkövetőt és nem a szégyen mardossa…!

Mondanom kell: az úgynevezett rendőrségnek nem a félelem, a rettegést előidéző, gyűlöletet keltőnek kell lennie.

Az nem rendőrség! Az fegyőr! Az pedig már volt, van hatvan éve közel. Fegyőr – börtönőr, „sickojednó” mindegy = egyre ment, megy.

A fentiek közül egy sem képes rendet tartani! Rendet tartani, az ember belátó=együttműködésre a közösség törvényeinek egyként való, belátó betartójaként lehet tartani.

Ha a KÖZ törvényei valóban a KÖZT szolgálják, s erről a Társadalom minden tagja saját magától vagy tanítás után meggyőződik, tudatosulva benne az önzetlenség, az olyan önkéntes áldozat embertársainkért, mely csak látszatra nehéz! Egyébként boldogságot biztosító tulajdonságnak, ha beépíti önmaga lelkébe! S ez jó! Az egymásért való élés, nem átok, emberverés, e nélkül ember, társadalom nem létezhet!

A rend őrei; a társadalom nyugalmát, biztonságát, mindennapjainak zavartalan működését kell biztosítania. Igen! Az teljességgel elfogadhatatlan, hogy karhatalomként a mindenkori pártkormányok =(megszállói a hatalomnak) zsoldosai legyenek: ma és tegnap is azok. Ha egy megszálló párt uralma kell megbocsájthatatlan brutálisággal kínozni, csonkítani, törni-zúzni, eszközzel és kézzel-lábbal, hanem azt a nem alkalmas bagázst egyszerűen nem venni figyelembe parancsait. Ugyanis erre is van törvény. De hát ebben a felállásban a rendőr ki van szolgáltatva a söpredék uralmának. Annak az aljanépnek, söpredéknek, csőcseléknek, amelyik elitnek kiáltja ki magát miután bűnszövetkezetekbe tömörül=pártokba (persze, hogy nem minden párttag tartozik ebbe az utálatos bagázsba, mert jóhiszeműségükkel ezek visszaéltek.) Mert be kell látnia nem az elithez tartoznak.

Bagázs=csőcselék, aljanép, söpredék=az emberi nem szemetei=értékromoló, tönkre silányító kontrái!

Az elit= kiválasztott, válogatott, előkelőség.

No, hát a fentiek, szitokszavak, az ő esetükben. Van olyan épeszű, aki azt meri állítani, hogy ezeket épeszű ember kiválasztaná, ha választhatna=az érdekember igen, a pártérdek! Van oly… aki nemes és KÖZT boldogító feladatok ellátására kiválogatná őket a többségből?! = van, ha a silányság, a fogyatékkal létezés a válogatás célja! De egyébként biztos, hogy nem, ha épeszű társadalmi lény! A pártlény az más!

Van e oly… aki azt meri állítani, hogy ezek közül egy is előkelő = ha csak nem az elutasítandó gonoszság a megnevezés alapja. Előkelő?? Hát ja! Még csak a fogalom felfogására sem alkalmasak. Kontra – gnómok; lelketlen, ösztön kapzsi, hatalmi gőgtől fűtött kétlábú barmok! Persze a barmok azt ki kérik maguknak = ők így vannak már, hogy is ne kérnék ki. Az ő esetükben ez a természetes megszólítás=név. Ezek viszont szégyenei a teremtésnek. A legfelháborítóbb pedig az, hogy az elit jelzőt ők nemtelen – érdemtelenjei osztogatják maguknak és romlottságban hason társaiknak. Igen elitei ők a bűnnek, a silányságnak, az önzésnek, az önteltségnek, a zsiványságnak, a csalásnak, az árulás minden fajtájának, a felelőtlenségnek, a pazarlásnak, a sikkasztásnak, az elnyomásnak, a demokrácia eltiprásának, a megszégyenítésnek, a NÉP alávető alávetettségének, a jövő, a tegnap, a ma elrontásának, a remény, a bizalom elrablásának, a félrevezetés, a hazudozás minden fajtájának, a gátlástalanság minden lehetségesének, az EMBER eredeti rendeltetésének megcsúfolásában, a hit, az élet tönkresilányításában stb.! Igen, elitek az ocsmány – utálatosságok elkövetéseiben. A gyűlöletkeltő tettek sorában és minden az igaz embert csúfoló tettben, megnyilvánulásban. Na, hát! Megkérdem: ki az, aki ezeket bármire is kiválasztaná, megbízná, elfogadná? Senki! De ők vannak… „köszönik, nagyon jól vannak”! Akkor miként létezhetnek ők jóléti tobzódásban? És miért vagyunk mi a Siralomvölgy búsuló, reményvesztett elnyomottai, kiszolgáltatottjai? A kiszolgáltatottság természetellenesen, de a rendőrségre is vonatkozik. Ezért megítélésükben ez figyelembe veendő. Az elkövetett gaztettek az elkövetők viszonyában viszont nem enyhítik a tettek felháborító súlyát. Pontosan azért, mert ők a méltatlanok, rendőrök. Rájuknézvést a fogalom nem áll, mármint az, hogy rendőr.

Minként nem áll: a NÉPET,  e HAZÁT, ezen ORSZÁGOT, NEMZETET(CSONKA…) diktatúrában, pártok diktatúrájában tartókra, az ELIT, a HONATYA, a KÉPVISELŐ, a POLITIKUS, az ÁLLAMFÉRFI, -FŐ,  a HÁZELNÖK, a MINISZTER, az ÁLLAMTITKÁR, és semmilyen titulus, cím, rang, amit a KÖZ, a NÉP BIZALMÁNAK ELRABLÁSÁVAL ÁLLDEMOKRATIKUS,  a DEMOKRÁCIÁT MEGSZÉGYENÍTVE OROZTAK – LOPTAK EL A NÁLUKNÁL ÖSSZEHASONLÍTHATATLANUL ALKALMASABB EMBEREK – HAZAFIAK – HONPOLGÁROKTÓL – CSELLEL – FURFANGGAL = POLITIKA,  -kával, a politikát megcsúfolva, lejáratva, gyűlöletessé téve azt!

ŐK – EZEK a rettegett pokolbéliek, e Földi túlhaladói – megszégyenítői, felül – alulmúlói. PFUJ! Mindezeket tudva még csak a pokolbéliek is elutasítják és nem fogadják be ezeket. Nem akarván lealjasodni az ő szintjükre. Mert ők született ördögök – ezek meg azzá lettek. Akkor kérdem: mi, akik itt közvetlen szenvedjük rémjelenlétük, meddig tűrjük még? Mikor kötjük bűzlő talpukhoz a száműzetés útilapuját? Mikor?

TEREMTŐNK – ISTEN, VEDD MÁR TŐLÜNK ezt a nem érdemelt VÉGZETET, őket, akik kitervelői – végrehajtói, gonosz fattyai e Nemzetnek! Lehet, miért is ne lehetne tiltakozni! Csak, hogy nincs értelme! Mert azok oly kevesek, akikre ne vonatkozna megállapításom, az általuk adott valóságos tények, „ha nem ingük, nem veszik magukra!” Vitatni a tényeket nem lehet! A tiltakozás pedig alaptalan. Ehelyett inkább a hamu szórást kéne választaniuk, abban a tudatban, hogy hiába való a megbánás: BOCSÁNATRA NE SZÁMÍTSANAK -  a kiútra arra igen!

Tehát: az általánosítás úgy általában helytelen, de sajnos itt: HELYÉN VALÓ!

BŰNÖS MIND, aki pártot alapítva emberek tömegét – párttagokat befolyásolva az egész ÁRTATLAN NEMZETET/-TEKET tesznek tönkre! Teszik az egyszeri életet élhetetlenné, nem másért, csakis önös, önző létük megédesítéséért, úgy, hogy az ő édességük mértékét a mi KESERŰSÉGEINK nagyságrendekkel múlják felül! PFUJ! Pokolra velük! No, de hát oda sem kellenek! Hát a számkivetés! Menjenek busásan fizető neokolonista cinkosaikhoz. A kalmárlelkű gátlástalanokhoz!

Mert sajnálattal ugyan, de beleélve a rossz helyzetünkbe, elmondani kényszerülünk: a gyarmatok megszűnésével nem ért véget a gyarmatosítás. Így lettünk, vagyunk mi is immáron nem fegyveres megszállás, de a piacaink, a pénztelen – vagyonveszteségünk drága árán bekebelezve idegenek által: újragyarmatosítva=kiszolgáltatottság szolgái!Így váltunk mi demokráciának álcázott módszerek miatt, pártok diktatúrájában a zsoldon tartott pártállami rendőrség mögé szorítottjai.

Így vált semmivé az a jogos vágy, hogy egy új Társadalommal együtt élő, érző rendőrséggé alakul a kerekasztal utáni testület. Álom, álom…

A gyűlölt orosz egyenruha ugyan kezd hajdani magyaros formát ölteni.

De a minden gazságra kész állomány a ritka kivéttől – egyáltalán nem változott meg! Változni? No, arra hiába minden vágy! Ami viszont elérendő: egy miniszterelnök nem rendelkezhet a rend őrei felett, azokkal! A rend őreit, az őrájuk vonatkozó törvények kell, hogy igazgassák.

Ellenőrzésüket, munkájuk végzésében nem saját berken belül (a szabályzat betartásán kívül), de TELJESSÉGGEL csak is a Köztársaság alkotmányától függően, kívülálló szervezet (uncivil) végezheti.

Ember: két lábon jár, két szeme, egy feje, két munkavégzésre – teremtésre, észből előállításra, alkotásra kész – alkalmas karokból, kettőből és ugyanannyi kézből és egy sereg szervből, testrészekből álló lény. Állítólag kiválasztott! (elit)

Az állítólag csak is azért merült fel, mert erősen vitatható a valóság alapja, mármint annak, hogy az ember az KIVÁLASZTOTT! Honnan? Kikből, mikből, miért? Részigazságokat tartalmazó feleletek következnek:

Honnan, kikből, mikből választottak ki? Hát! Ugyan honnan, az élővilágból, a többi élőlény közül. Le kell szegeznem ez így nem…! Ugyanis az ember és a többi élő, Földünket benépesítői egyben azonosak és nincs kiválasztottságok:

Mindannyian FÖLD függőek vagyunk! A kiválasztott az mindeneket megelőz, ez az egyértelmű: a legjavát, a legjobbat. A válogatás már kétértelmű: lehet a rosszat válogatni a jobb közül, mert abból van a több, így a jobb marad, a rossz eltávolodik, elveszti helyét a jobbak között!

Tehát az egyik kiválasztás, továbbéltetés, a másik kiválasztás = megsemmisülés, háttérbe szorítás.

Ha a kiválasztás mellett maradunk, elképedhetünk: MINKET, ÉLŐLÉNYEKET, senki és semmi nem választott ki. NEM VAGYUNK KIVÁLASZTOTTAK. Mert ugyan honnan? Önnön magunk közül? Az nem kiválasztottság, az választás, önös kijelölés, megkülönböztetés: Emberi ilyen-olyan előjelű döntés – elgondolás eredménye! Ja! Az, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik tudattal (kéne, hogy bírjon mindenki) rendelkező, ésszerű cselekvések láncolatára, nem létezett dolgok kitalálására vagyunk alkalmasak, kizárólagossággal képesek! Ez így igaz! Csakhogy, ha bepillantunk a többi lény életébe, nagyon sok olyan dolog ötlik kutató szemünk látószögébe, ami meglepő, de valós és ami a legfontosabb TERMÉSZETES = ADOTT! Ilyen például a darazsak, a méhek, a termeszek, a pókok, csakhogy a leg szembeötlőket említsem! Tudom a kifogást! Génjeik hordozzák, képességeik a kolóniák = itt: társas élet minden éltető szabályát. Na és a mi génjeink mit hordoznak? Nem ugyan azt, mármint elméletileg, de bizonyítottan csakis a mi, emberek sajátja? De igen! Nincs és az jó, nincs kiválasztottja a FÖLDNEK!

Azonban: Szerencsétlen FÖLDÜNK, szó szerint szerencsétlen, hisz az amit szerencsének hitt egy ideig, bebizonyosodott mára, azon hitt szerencse nem más, mint nem kívánt önön tragédiája! Ki a tragika? Hihette, bár kétségek között, s mégis hitte és hirdette önmagáról az ember, teremtett nagyságát. Azonban, amint mondottam is : ezt a méhek és minden más élőlény elmondhatja magáról, még a csótány is, aki (természetesen ami) még jobb túlélő képességekkel bír az embernél is! Lehet, hogy az a faj lesz az utolsó, aki elpusztul a FÖLD EMBER ÁLTALI TRAGÉDIÁJÁBAN – túlélve a felfuvalkodott önhit mindeneket pusztító veszélyeztetőt! Így ha a Földünk beszél, hát nem hallunk rosszul, ugyanis ezt mondja: „Köszönöm Teremtő Világmindenségek Ura. Köszönöm, hogy így gazdag életkavalkáddal ajándékoztad testem tájait, vizemet, földemet, levegőm! Azonban ha elnézed nekem, ha nem, egy megjegyzést bátorkodom színed elé panasz és sajnálkozás céljával. Uram, minden olyan lett, aminek szántad, de elképzelni sem tudom mikét engedhetted egyetlen lényként az embernek, az ÖN és MÁS PUSZTÍTÁS képességének kifejlődését = csökevényes gócként szinte eluralkodni egész testét?

Ismered mondásait ezen nyelvű népnek, mi szerint „Teremtőm: nekem a FÖLDNEK annyira hiányzott felületemre az EMBER, miként ama ablakos tótnak a hanyatesés; annyira, mint egészséges hátra a púp,ó; rétnek, fának, élőnek a szomjuhozás; miként májusi rügynek, virágnak a fagy; s ami a leginkább nem, anyának gyilkosa, aki nem más, mit saját fia! Földanyaként, mi, emberek vagyunk, lettünk anyagyilkossá! Ami nem más, mint mindenek kiirtása, saját magunkkal együtt! Látnunk kell kiválasztottságunk tévhit! Az anyagyilkosság rémségét nem kenhetjük senkire, mi vagyunk az elkövetők! Kérdem: választ, jelöl magának épeszű, akarhatja e saját maga legyilkolását? Nem! Már csak nehogy ez legyen a kiválasztottság célja! Csak nem arra vagyunk kiválasztva, hogy elpusztítsuk saját magunk azáltal, hogy éltetőnket, a Földet tesszük élhetetlenné?!

Belátható: Nincs kiválasztottság! Nincs semmi féle! Ami van, az nem e világi kép. Felfogható – felfoghatatlan, miként lehet az, hogy a világmindenség =univerzum általunk felfogható távolában – közel és távol észlelhető élet semmilyen formája nem található! A Mars háromévi röpüléssel érhető el = érzékelésként! Ott sincs élet!

Ezért, hát a nem létező kiválasztottságot csak erősíteni tudom!