Hol van?

Hol van? Ott a gátlástalan magánzsebekben, osfort = külföldön létesített cégek, melyek álnok, Haza – Nemzet áruló, magukat magyarnak valló, idegeneknél idegenebb szívű spekulánsok. Létesítettek különféle adóparadicsomokban = olyan országok (Libéria – hajózás, a Kajmán-szigetek stb.) ahol az adózási feltétel egészen más (kevesebb adó) és ezen cégek itthon vagy más országokban adómentesen űzik elítélendő cselekedeteiket!

Mert gondoljuk csak meg, elvakított, elbutítottak, az a Nemzeti vagyon része, nem elég baj az, hogy kijátszva bennünket elorozták tőlünk, de még ki is síbolták e Hazából, megfosztvá Nemzetünket, magunkat attól a jövedelemtől, amit működtetnek (vagy vállalkozásokban, v. tőzsdén, v. bankoknál) de nem a miénk a hozadék = a tőkék kamata vagy a befektetések osztaléka! Nem, nem a miénk, az övéké! Így van jelenleg, de van ám a római jogban egy nagyon fontos, lényeges pont, paragrafus szabad fordításban: lopott, elorzott, kicsalt, elrabolt ingó, ingatlan, pénz és bármi; SOHA – de soha nem elveszett, mert nem épülhet be a csaló, a zsivány magán vagyonába, VISSZA jár És, mert megbicsaklott világunkban oly sok az ilyen, ebül szerzett jószág, KÖZ vagyon, Nekünk a meglopott, megcsaltaknak, utódaink és magunk, de legfőképp eleink tiszteleteként vissza kell követelnünk!

 Ugye; van néhány, égetően sürgős dolgunk, mit mielőbb rendezni kell! Követelő hiányaink – elrablott jószágaink kérik kiszabadításukat az álnokok fogságából, hogy szolgálhassanak nekünk a tanítás – oktatás a munkahelyek lehetőségének megteremtésében az EMBEREK a GYERMEKEK jogos érdekében! Itt kapcsolódik, folytatódik ama Számvevők fontosságának kihangsúlyozása, elsőként, mint legfontosabbal, az Állami Vagyonkezelő Privatizációs Rt.-vel. Már ez a meghatározás a névben lehet, hogy a szándék a névvel is csalafinta, huncutság műve!

Mert nézzük csak: Állami Vagyonkezelő – hát ez így nem állja meg a kritikai (bírálati) próbát. Nem bizony, mert ez az egyébként legfontosabb hivatal – szervnek sürgősen meg kell változtatnia a hitelesség elvesztése kapcsán. A név, ami megilleti, az bizony nem Vagyonkezelő, de Vagyonlekezelő, felélő… ez dukál egy olyan hivatalnak, amely hivatal nem azt teszi, amire létrehozták.

Volt, sajnos, csak volt vagyonunk! Jelenleg már csak vagyon mákszemek (persze a Szerencsejáték, a MÁV, az utak, hidak, épületek, Országház) ahhoz képest, amivel bírtunk – nem rendelkeztünk, mert nem rendelkezhettünk – „orrod tőle foghagyma” – kuss disznó – korpás az orrod, mondva csinált ürügy okán! Nem rendelkezhettünk! Én pedig számszerű és mindenre kiterjedő ismeretekkel nem rendelkezem az említett vagyonnyelőt illetően.

Arcpirító és bicskanyitogató híreim, amik tények, az újságok és egyéb hírközlőktől származnak. Az Országgyűlés rendszeres figyelemmel való kísérése is felhatalmaz mondandóimra!

Tehát ez az említett Vagyontelnyelő intézmény fennállása óta csak hiányt termelt, ha figyelembe vesszük tevékenységének költségei meghaladják (általában) a bevételt.

Már ez is hamis, hogy bevétel, u. is az eladott vagyon, ingó, ingatlan stb. nem bevételnek szokták nevezni, mert nem is az. A vagyont felélő a bevétel helyett. A vagyonkezelés, általában, a tisztességes gazdáknál vagyongyarapítást – legalábbis megtartását jelenti a vagyonnak.

Szinte az ember kifordul magából, ha így írás közben feltoldulnak a visszataszító, hazug, felelőtlenséget takaró tények.

No! – Érdemes a káromlásokat és átkokat szóró malmomra pillantani, szórja-e megfelelő erővel a forgatástól azt, amire csinálva lett! Forgatom – forgatom, de hát ezekért a bűnökért? Kevés – kevés! Mást is kell tenni! Felelősségre vonni – hívni – idézni a felelőtlen tékozlókat! Gondoljátok már meg: mi, az Állam, létre hoztunk egy hidrával párosodott, mértéktelenre duzzadó, zabáló, fogyasztó (vagyont), istenverte szervezetet azért, hogy az lerágja rólunk a húst, csak azért, hogy létezhessen – mindaddig, míg van mit lerágni! Fuj! Undorítóak! De mi sem vagyunk bűntelenek! Miért is engedjük? (no itt van egy pont megint, már említettem: azt mondjuk, mi választásra ítéltek „nem, nem, azért sem megyünk el választani” – minek így se, úgy se). Igen, ez a szomorú; NEM VAGYUNK a tudás birtokában, fogalmunk sincs Államunk működését illetően – kik a politikusok pld. az állam vezetésében résztvevő – ki a képviselő = az, aki a mi képünket kapja, viseli – kéne viselnie a Parlamentben és bármely poszton állásban! Nem, nem a mi képünket, érdekeinket képviselik.

Vigyori pofájuk, cinikus összekacsintásuk, hát borzongató gőggel párosul! Gőgös = az, aki önmaga képességeit túlzottan magasra képzeli és viselkedésében ez meg is mutatkozik; durva, közönségesen önző, lekicsinylő, ez vonatkozik a pozícióból is pld. egy főszolga (miniszterelnök), egy miniszter, pártszóvivő, kormány és egyéb szóvivők, kik meg sem érdemelt beosztásukat arra használják, hogy mások fölöttinek tartva maguk, ezt éreztetik is lépten-nyomon.