Találtam 1

No! Én találtam egy gyémántot, fénylőt

Holott nem Pretoria, ez az én Hazám

A véletlen az, mi ebben közre játszhatott

Erre én nem számíthattam! Nem ám!

Most itt ülök és írom szerencsém

Nem hihettem, valaha ez is elér

Az, hogy e valóság lészen az én részem

Istenem, hát ez sokat, mindent megér

Ím itten vagyon egy tanult ember

Akiben vagyon az ősök szelleme

Munkál, mert tisztelgőn érdekli a múlt

Jó volna, ha a múltkúthoz sok-sok elme elmenne

Lenne bár ő maga; egy maga a tenger

Tenger, mi haragosan elmossa a szenyt

Mi elárasztott minden sanyargatott partot

Kívánatos, mert kik ott tengenek életük erre ment!

De mit neked a messzi Pretoria kincse

Gyémánt a föld felett, ez az én Széphazám

Ha itt még ily emberekre nyílhat szemem

De jó, hogy szültél, s vagy Hazám, Édesanyám!

A remény az itt egyáltalán nem halhat

Ki tud, hány és milyen gyökér élteti?!

Szeretni, óvni, becsülni Honfinak kötelesség!

Így Széphazánkat végzet soha-soha nem érheti!

Ezért örvend beleérző lelkem segítő jobbnak

Ha hozzám hasonló féltőre így lelek

Köszönöm, hogy szereti, szerethetem Hazám

Boldogító, így hát hálát adok Istennek.

Találtam 2

Legyen Ön is jó kertésze e Kárpát-i kertnek

Kik követik, adjon nekik bőtermő vesszőt

Bizton telik majd öröme lesz kelleme

Mert gyümölcse édessé lesz, ha felnőtt

Mert annyi balszerencse és kudarc mellett

Nincs édesded pihenés, mert kő a párna

Legyen munka után a pihenés is munka

Ekképp lesz, nő akaratunk, mielőtt teher alatt a pálma!

Bár terheink meghaladják az említett pálmáét

Hajlunk is, mert acélos elszántság feszít

Vigyázkodjék mind ki gáz párt lator

Mert ki túlfeszíti ellenünk a húrt az: veszít!

Sok apró jelzőfényű gyémánt kéne,

A felismerés, mit az élet oly ritkán ad

Az akaró igyekezet érdemli az elismerést

De a jóravaló restet utol kell érje a vád!

Nem ok nélkül: óhaj, de feszít a való

Nincs, ill. kevés ki e Hazára féltőn nézne

E párját ritkító Nemzetnek, Teremtőm,

NINCS! Miért is nincs igaz vezére?

NINCS! Mert azok kik ma vannak

Alfélfej, idegen, szívtelen zsebrákok

Kiknek a gyarmatos idegen a testvér

Magyari életeket felfalók, alávaló hitványok!

Találtam 3

Örömem forrási, ha megtapasztalom

Van még földünk, s belőle még miénk a hajtás

Nem számít itt; nem, kor, bőrszín Magyarrá lett..!

Egy van mi mindenképp: A TARTÁS

Sajnos már a görbeség az, mi kiütközik

Mind kevesebb az, ki sudáran még bír

Ha szaporodhatnának a kívánatos; ezek

Hát, ha megélném! Az az volna a jó hír!

Ezért kell, hát kik méltók, összefogni

Így-úgy, de haladni mindig egy felé

Kijutni e pártok csinálta bűzlött pocsétából

Az egyszerű jobb életért, mindig csak fölfelé!

Akarja, vagy nem tiltakozni hiába, bár!

Az ember már csak ilyen, nem kíván az égbe..!

Élni szeretne tisztességgel önmagáért, az emberért!

Mert az egy nem élhet csak egyetlenért!

Mások kik a Társadalom; ők szolgálandók

A Hazáért, mi jó esetben óv és félt

Ha belátod, így cselekszel: ők vannak az egyetlenért

Ki ezt teszi, lehet része az éltető KÖZ-ben

Ha jó, előbbre vivő, lehet a Nemzet vezetője

De nem ám úgy, miként e rusnyát teszik.

Miattunk szűkül az élet, nő a Nemzet temetője!

Találtam 4

Az említett gazoknak ne, ne nyíljon

Napfényre ablak, kellemre szép virág.

Pokolra velük a szegfűs jómadarak; érdemlik

Nyelje őket gyors örvénnyel ama folyó; alvilág!

Mi pedig kik érzőn a Nemzetért szenvedve

Könnyünk szégyellve siratjuk elvesző Hazánk

Szorítsuk ki joggal a KÖZ életéből

Rekessze őket áthághatatlan jogi palánk!

Oly sok, annyi a mondandó baj

Milliók nyomorított élete ezt kívánja

Egyéforrva ellenállni, változtatni bátran

Létük-létünk mibenléte, tőlünk ezt elvárja!

Mondandóm kezdetén említettem

Méltatva, mint vezető fényt, a gyémántot

Fönntartom! Legyen; legyen hasznos!

Ragyogóvá tegye ezen besötétedett világot!

Mert elmondhatjuk! Sajnos! Sajnos!

A sötét középkort felváltotta a fény

A ma új és újabb kora hanyatlás

A sötétség egyre terjed! Ez a tény, a tény!

Tobzódó élvetegek uralják e Hazát

Lényük bűzlik az önzés rohasztó szagától

Kétségbe, kilátástalanságba taszító rusnyaságuk

Lógó orral, karral; takarodjék e HAZÁBÓL!

TAKARODJÉK!! DE RÖGVEST!